Természettudományi Közlöny 1943. (nem teljes évfolyam)/Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1943. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet a kötetből:

A bolygók légköre

Számunkra a levegő életfeltétel. Hatalmas gáztenger mélyén, ennek szerkezetével összhangban virul a növények és állatok számlálhatatlan serege. Légkör nélkül lehetetlen volna földünk felszínén otthont találnunk, civilizációt és kultúrát építenünk. Ne csupán a levegő kémiai szerepére, a szervezetek oxidációjára, gázforgalmára gondoljunk. Emellett sok egyéb fizikai vonatkozás ismerhető fel, nem kisebb jelentőséggel. Az időjárás gépezete, a Naptól nyert hőenergiának meleg, pára és csapadék alakjában való szétosztása és megőrzése a legkézenfekvőbb. De a gázburok páncélként védelmez a rövidhullámú besugárzástól és a meteorok záporától, mégis a hő- és fénysugarak számára rendkívül átlátszó, nehogy a mélyebb rétegek ezekben hiányt szenvedjenek.. Kiszűri a káros behatásokat, a hasznosakat pedig működésképessé teszi. Bonyolult mechanizmusa összetételére vezethető vissza, ennek kialakulása pedig érdekesen világítható meg csillagászati módszerekkel.
A Föld légkörét bizonyos magasságig közvetlenül kutathatjuk, hiszen benne élünk. Csak a felső rétegek miatt szükséges közvetett módszerekhez nyúlni, ahová tapasztalásukkal már nem hatolhatunk. Szerencsére több ilyen áll rendelkezésünkre. Műszeres léggömb 35 km magasságba ereszthető, erős robbantások hangja 50 km magasból térhet vissza, világító felhők néha 80 km-ben lebegnek, meteorok még feljebb gyulladnak ki és 40-80 km körül kialszanak, a sarki fény magassága rendszerint 100-200 km, de 1300 km-ig felnyúlhat. A rövid rádióhullámok sajátos visszaverődése 400 k,-ig tárja fl az ionosodási viszonyokat, de néha 1600 km-ig követhető. A meteorológia számtalan és sokoldalú olyan vizsgálatot végez, amelyek immár összefüggő képet adnak légkörünk szerkezetéről és működéséről.

Vissza