Természettudományi Közlöny 1938. február

Előszó

Részlet:

Az élet és a halál öröklése

Az átöröklés alapjelenségeit ismertető közleményeket vagy könyveket tanulmányozva, könnyen arra a meggyőződésre juthat az olvasó, hogy az örökléstudomány eddigi megállapításai csak igen felszínes tulajdonságokra, mint pl. a virágok, magvak színére, az állatok szőrözetének különféle sajátságára, az egyes szervek nagyságbeli, méretbeli, számbeli, alakbeli eltéréseire, az ember arcvonásaira, haj és szemszínére, egyes testrészeknek alaki sajátságaira stb. vonatkoznak. Mendel Gregor (1822-1884) is, akinek vizsgálataihoz fűződik az átöröklés törvényeinek fejlődést nem érintő tulajdonságokkal végezte. A Mendelt követő kísérletek és megfigyelések hasonlóképen ily tulajdonságok öröklését tisztázták. Ezek a kísérletek alkalmasak voltak az öröklésmenetek különböző fajtáinak megállapítására és a kombinációs öröklés számszerűségének felderítésére továbbá a sejttani kutatások részéről támasztékot nyerve alapul szolgáltak a kromoszómatan és a gének tanának kiépítéséhez. Ezek azonban jó ideig nem voltak annyira bizonyító erejűek, hogy e kísérletek alapján egyes gének viselkedését felelősség lehetett volna tenni az élő szervezet egészségének normális és harmonikus fejlődéséért és működéséért. Csak amikor az utóbbi évtizedek kutatásai során kiderült, hogy igen sok fejlődési rendellenesség és betegséghajlam éppúgy öröklődik, mint bármely fentebb említett menedelező "felszínes" tulajdonság, vált kétségtelenné az is, hogyha vannak fejlődést gátló, azt megakasztó gének, úgy kell, hogy a normális fejlődés biztosítása is génekhez kötött legyen. Vissza