Természettudományi Közlöny 1936. január-december/Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1936. január-december

Előszó

Részlet:

Amikor az ember kenyere javát már megette, amikor tapasztalattal és életbölcseséggel már kellő mértékben megrakodott, akkor szokott felsóhajtani : Hej, ha húsz esztendővel fiatalabb lehetnék ! Ez az óhaj eddig még sohasem teljesült s így még senkisem mutathatott példát arra, hogy mi történnék ebben az esetben. Azt hiszem, minden sóhajtozó igen nagy zavarban lenne, ha óhajtása a szó teljes értelmében beteljesülne. A legtöbb ember abba a bizonyos időpontba kívánkozik vissza, amelyben életének további folyását megváltoztathatta volna ; arra nem gondolnak, hogy ez az óhajtás csak az időközben megszerzett tapasztalatok és emberismeret alapján támadt fel bennük. A megfiatalodás kívánása tehát a testi erők tartósabb megőrzésére, másszóval a teljes szellemi képességek huzamosabb kihasználására irányul. A középiskola padjaiba aligha kívánkozik valaki vissza, talán inkább az egyetemi évekbe, de legtöbben mégis csak ott szeretnék újból kezdeni, ahol önállósították magukat s kellő tudás és képzettség mellett már csak az élettapasztalat adta bölcs tanácsokat nélkülözték. Ez a sóhajtás napjainkban annál inkább időszerű, mert a családalapítás időpontjának kitolódása folytán a gyermek, esetleg gyermekek még ellátatlanok, amikor a családfenntartó már összeroppan. Teljesülése nem jelentene kárt, sőt a közösség csak hasznát látná, ha gyermekét minden család önmaga elláthatná. Vissza