Természettudományi Közlöny 1935. január-december/Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1935. január-december

Előszó

Részlet a januári számból:
A legnehezebb emberi munka.

Aki 1926 júliusában, vagy az azokat követő nyarakon aratás idején az Alföldön járt, különös jelenetnek lehetett szemtanuja. Az aratómunkás kaszálás közben álarcfélét erősített szája elé. Az álarcból gumicső vezetett a hátára erősített zsákba. Munkája közben mindjobban duzzadt a zsák, míg végül az arató munkájában megállt s kísérőinek egyike, akik fehér orvosi kabátban követték, levette róla a zsákot. Vajjon mi célja lehetett ennek a ,,zsáktöltésnek"? Munkát mértek. Nyarakon keresztül rándult le a budapesti egyetemi élettani intézetből Farkas Géza egyetemi tanár tanítványaival abból a célból, hogy tanulmányokat végezzen az aratókon. Meg akarták tudni azt, hogy milyen nagy munkát végez az arató, mikor hajnaltól késő estig dolgozik és aratja az év termését. Hogy milyen nagy az arató munkája és hogy ezt miként határozták meg, arról szeretnék az alábbiakban beszámolni.
Az élettannak egyik legújabb ága a munkafiziológia, az a tudomány, amely az állati és emberi munka mérésével foglalkozik. Külföldön már egész sereg olyan intézet van, amely a különféle munkák nagyságát méri s törvényszerűségeit kutatja. Nemzetgazdasági szempontból ugyanis rendkívül fontos, hogy megállapítsuk a nemzetet alkotó emberek munkájának nagyságát és ebből munkaértékükre következtethessünk. A munka értékesítése szempontjából az emberi életet három korszakra oszthatjuk : a gyermekkorra, a teljes munkaképesség korára és az öregkorra. Az első és utolsó korszak csak fogyasztó ; a fogyasztás fedezéséhez szükséges értékeket az igazi munkaképesség korában kell megszerezni az egyénnek. Az embernek tehát addig, amíg munkaképes, nemcsak az életfenntartáshoz szükséges értékekről kell gondoskodnia, hanem azokról is, amelyek mint gyermeknek neveléséhez mint aggnak fenntartásához kellenek és az állam akkor lesz életképes, ha állampolgárai ezt a szükséges létminimumot meg tudják szerezni. Az állam értéke birtok járadékból, tőkejáradékból és munkajáradékból áll. Közöttük a munka járadék a legfontosabb, mert az állampolgároknak legalább 98%-a ezzel fedezi életszükségletét. Ha a munka értékét bizonyos kamatértéknek vesszük, kiszámíthatjuk, hogy az állampolgárok mekkora tőkét képviselnek. Dublin 1927-ben kiszámította az Egyesült Államok különböző korú állampolgárainak értékét. Számításai alapján átlagértékeket véve a férfiak és nők együttesen másfél billió dollárt értek. Szerinte a legtöbb államban az élő nemzeti vagyon mintegy 5-szöröse a holt tőkének. A munkaélettannak az volna a legfőbb célja, hogy keresse azokat a módokat, amelyekkel a korral járó munkaképesség csökkenését meg lehetne lassítani és így a nagy munkateljesítményt hosszabb időn át biztosítani. Vissza