Természettudományi Közlöny 1924. január-december/Természettudományi Közlöny 1929. november 15.

Előszó

Részlet a januári számból:
A takarékos házi tüzelésről.

Gazdasági áttekintés. A szokatlanul kemény és tartós téli hideg kíméletlen ridegséggel idézi mindannyiunk emlékezetébe a házi fűtésnek most már évek óta megismétlődő gondját. Az idén ugyan a hazai szén már valamivel bőségesebben áll rendelkezésünkre s minőségében javult, fában sem látunk, legalább itt a fővárosban hiányt, azonban akárhogy is válogatunk e tüzelőszerek között, áruk egyformán súlyos teher a szerényebb háztartások gazdálkodásában. A tűzifa hivatalosan megállapított ára, már az őszi hónapokban 100 kg-kint 12.000. K volt, míg a belföldi szeneké 8000-16.000 K, a külföldi széné és kokszé meg éppen 32.000-38.000 K. Ezek az árak azóta természetesen - a házhoz szállítás költségeit nem is tekintve - tetemesen emelkedtek.
De a tüzelőfogyasztás nemcsak a magánháztartások súlyos tehertétele, hanem súlyos adózásként nehezedik nemzeti gazdálkodásunk mérlegének serpenyőjébe is.
Az 1922. év külkereskedelmi árúforgalmában a behozott legfontosabb tüzelőszerek, mint tűzifa, pirszén, kőszén s különféle explóziós motorokban használt olajok és kőolajszármazékok a behozatalban értékük szerint kereken 60 millió aranykoronával (1924. január 10.-i árfolyam szerint nem kevesebb, mint 324 milliárd papiros koronával), illetőleg 11 °/o-al részesednek, míg behozatali többletünknek a tüzelőszerek értéke kerek 25%, vagyis egynegyedrész. Az 1923. év mérlege még kedvezőtlenebbnek ígérkezik, amennyiben csupán az I. félév árúforgalmában a tüzelőszerek 42.2 millió aranykoronával (egyenlő ma kerek :229 milliárd papiroskoronával), illetőleg 16%-al, a behozatali többletben pedig 38%-al szerepelnek.
Meg kell említenem, hogy e kereskedelmi és egyben fizető mérlegünket is súlyosan terhelő behozatali többletnek kerek 10%-a, illetőleg 11,4%-a tekinthető megközelítően olyannak, amely belföldi tüzelőszerekkel egyelőre nem pótolható. E százalékszám elsősorban a gázszénből és kohókokszból adódik, mert gázgyárainkban okszerűen feldolgozható belföldi szénféleséggel s olyannal, amelyből nagyolvasztóink számára is jó kohókoksz állítható elő, ezidőszerint nem rendelkezünk. Helyesebben mondva, ma még nincsenek meg azok a technikai berendezéseink, melyeknek segítségével pl. a különben alkalmasnak látszó pécsvidéki liaszkorú szeneinkből e két fontos szükségleti cikkünket fedezhetnők. Vissza