Természettudományi Közlöny 1910. január-december

Előszó

Részlet a januári számból:
Megemlékezés Darwin Károlyról.
(A „Fajok Eredete" czímű korszakalkotó műve megjelenésének félszázados évfordulója alkalmából.)

A természetbuvárlatnak nem lehet az a czélja, hogy az adatok nagy tömegét összehalmozza s azokon gyönyörködve megpihenjen, hanem az, hogy a természeti jelenségek kapcsolatát kiderítve, az e jelenségeket létrehozó törvényeket megállapítsa, vagyis az, a mit Humboldt úgy fejez ki, hogy a természet szellemét megértse. A tudást, hogy a tudomány magaslatára emelkedjék, filozófiai felfogásnak kell megihletni; mert: „A tudomány filozófia nélkül nem egyéb, mint egyszerű lajstromozó hivatal" (Chamberlain).
Ezen eszményi törekvés vezérelte a megismerésért küzdő emberi elmét minden időben. Ámde a búvárkodás tulajdonképpeni czélját nem mindenki látja tisztán, s a tisztán látók közöl is csak az halad helyes úton, s csak annak sikerülhet a megismeréshez egy lépéssel közelebb jutni, a ki gondosan ellenőrzött tapasztalati adatokra alapítja következtetéseit. Mert tisztán spekulácziókra épített következtetések, ha még oly nagy elmeéllel vannak is kieszelve és kifejtve, a megismerést csak hátráltatják, esetleg hosszú időre megakasztják. A spekulácziók bizonytalan útján haladó bölcselőknél bizony hasznosabb munkát végeznek azok, a kik önzetlen buzgalommal hordják össze az anyagot ama palota számára, melyet egy zseniális mester talán majd akkor fog fölépíteni, a mikor ők életök munkáját már régen befejezték.
Nem lehet nézeteltérés az iránt, hogy a biológiai tudományok történetében egy korszak sem gazdagabb fontos fölfedezésekben s részben a tudomány egész fejlődésére irányító hatást gyakoroló, korszakot alkotó, részben azonban egészen kérész életű, vagy éppen halvaszületett elméletekben, mint a letűnt 19. század, melyben az eszmék küzdelmének ezen területén több történt, mint az alatt a két ezredévnél hosszabb idő alatt, mely Aristoteles korától a mai napig lefolyt. Vissza