Természettudományi Közlöny 1906. január-december

Előszó

Részlet a könyvből:

A megöregedés.
- Az 1905. november 17-iki és 24-iki népszerű estélyen tartott előadás. -

Tempora mutantur et nos mutamur in illis«, mondja a régi latin közmondás. Bizony, változik az ember az idők multával; változik a teste is, a lelke is; s a kit mint játszó gyermeket ismertünk, néhány év multával mint fejlett ember lép elénk, s alig váltakoznak egynéhányszor az évszakok, a már fogyatkozó erejű, öreg embert látjuk benne. így változunk magunk is. Egyik napról a másikra a változás csekély, észrevehetetlen; de néhány év alatt észrevehetően erős. Az egyes életkorok lassan, észrevétlenül váltják fel egymást, s ugrás, hirtelen változás sehol sincs. Az az ismeretes régi-régi rajz, mely fel- és lemenő lépcsőfokokon ábrázolja az ember fejlődését s alakulását, a csecsemőtől a meglett korig emelkedve, s innen leszállva: ez a rajz hibás. Nem a lépcsőszerű szögletes vonal ábrázolja a korral járó változást, hanem a simán, szöglet nélkül hajló görbe. Bizony az életben nem jelzi harangszó a beesteledést. Mikor az egyén még erősnek, ifjúnak érzi magát, megjelenik az első ősz hajszál, az első piczike ráncz a bőrön, s az első hírhozók után egyre sűrűbb rendben jelentkeznek az öregség jelenségei. De hát mi voltaképen az öregség, mi a megöregedés ? E kérdésre határozott választ nem adhatunk, mert maga a fogalom határozatlan. Bár mindjárt megérti mindenki, s bár mindenki tudja, miről lesz e sorokban szó, mégis nehéz megállapítani azokat az elvont pontokat, melyek határt tegyenek. Öregedés voltaképen minden korral járó változás, melyet valamely tárgyon, vagy élő lényekben a szervezeten tapasztalunk. Mikor a gyermekből deli ifjú fejlődik, ép úgy a korral változik, mint mikor az öreg ember roskatag aggá válik. S mégis nagy különbség van a két változásban. Elég a két jelzőre, a deli ifjúra, és a roskatag aggra utalnom. Vissza