Természettudományi Enciklopédia 9.

Előszó

A hüllőket az évezredek során a legkülönfélébb civilizációk tisztelték. Áldoztak nekik, s gyakran egy magasabb rendű szellemi erő földi képviselőinek tartották őket. Számos nép teremtéstörténetében szerepelnek a kígyók, a krokodilok és a félelmetes sárkányok. Jelen vannak e misztikus, erős szimbolikus aurával körbevett lények a művészetekben is, elsősorban a festészetben, a szobrászatban és az építészetben. Olykor a jóságot és bölcsességet, olykor a totális pusztulást és az eredendő bűnt testesítik meg. A Mahábháratában a kígyó mint ezerfejű uralkodó szimbolizálja a végtelenséget és a termékenységet. A hátsó-indiai khmerek életében rendkívül fontos a spiritualizmus, a kígyó alakjában megjelenő nágákat nagy tisztelet övezi. A sárkányok a keleti kultúrákban szinte mindig védelmezik az embert, s távol tartják az ártó szellemeket. Ázsiában napjainkban is gyakoriak azok az ünnepek, amelyeken a sárkánymaszkba és -jelmezbe öltözött férfiak és nők az egész éjszakát áttáncolva róják le tiszteletüket a szellem-sárkányok előtt. A pápuák szerint a bölcs krokodilok különös, természetfeletti erővel rendelkeznek. Legyen szó bármilyen kultúráról, az emberekben a félelem is mindenkoron jelen volt. Ennek legfőbb oka a természetről nyert információk hiányossága és felszínessége volt. A természettudományok fejlődésével a világkép is kezdett átalakulni. A kezdeti babonás, mindenben a természetfelettit kereső világnézetet felváltotta a megismerésen alapuló hozzáállás. Mindez nem jelenti persze azt, hogy materialista világunkban elfelejtkezhetnénk a legfontosabbról: a Földön mi is csak egy faj vagyunk, s tisztelnünk kell az élet minden formáját. Vissza