Természetrajz XXXIII-XXXVII.

Fülszöveg

A világkultúrában vannak nagy művek és nagy vállalkozások. Jó, ha a kettő együtt jár. Érvényes ez arra a pliniusi műre is, amit most vesz kezébe az olvasó latin és magyar nyelven. E nagyívű alkotás benne gyökerezik az antik római kultúrában, amely rendkívül nyitott volt a világra és példátlan érdeklődést mutatott a dolgok megismerése, egybegyűjtése és elterjesztése iránt. Plinius esetében a műveltségnek a maihoz hasonló globalizációja figyelhető meg, amely ugyancsak az ismeretek erős megszűrésével járt együtt, ahogy ez napjainkban is történik. Van még egy másik egyetemes vonása is, Plinius nemcsak kivonatolta korának átfogó ismeretanyagát, hanem azt egy hatalmas koncepcióba is belefoglalta; mindent az emberre vonatkoztat, illetve a gyakorlati élettel hoz kapcsolatba, megpróbálva kifejezni kora életérzését is, de úgy, hogy közben hű marad a legfontosabbnak tartott római erkölcsi normákhoz, amikhez hozzátartozott az erkölcsi hanyatlás ostorozása is. Ez az utóbbi megközelítés nemcsak manapság mutatkozik elgondolkodtatónak, hanem más morális gondokkal küszködő korok számára is ugyanúgy követendő például szolgált, ahogy a Pliniustól előadott ismeretanyag szinte a felvilágosodás koráig a mindenkori tudás mércéjeként számított, előbb Európában, később Amerikában is.
A Naturalis Historia tehát az európai művelődés fontos és elengedhetetlen része, amely nélkül a modern európai ember és világpolgár önazonosítása is nehezen lenne elvégezhető. Vissza