Előszó
Menjünk ki a község, vagy város határába. A nap sugarai bearanyozzák a vidéket. A fák lombját megrezegteti a szellő, édes illat száll felénk a rétek felől. A lombok közül kellemes madárdal gyönyörködteti lelkünket. A pázsiton játszi gyíkocskák sütkéreznek, lépteinkre eltűnnek a hegyoldal sziklái között. A magasban kóválygó ölyv kémleli a földet, a szántóföld ürgéi riadtan menekülnek földalatti szállásukba.
A nap lassan aláhanyatlik. Sugarai már a hegy csúcsától is elbúcsúztak. A tiszta égbolton kigyulladnak a ragyogó csillagok és az est egyhangú csendjében önkénytelenül is eszünkbejutnak koszorús költőnknek Tompa Mihálynak szavai :
"Szent természet, dajkáló anyám,
Szeretlek téged kimondhatatlanul."
Minden, ami körülvesz bennünket: az égboltozat csillagai, a föld anyaga: a sziklák és kövek, a növények és állatok, nem emberi kéz munkái, hanem Isten teremtményei. Együttvéve a természetet alkotják. A természet tárgyai között vannak olyanok, amelyeken bizonyos jelenségeket,- életjelenségeket tapasztalunk. Az állatok lélekzenek, táplálkoznak, szaporodnak, mozognak és éreznek. A növények szintén lélekzenek, táplálkoznak, szaporodnak, mozgásuk és érzésük azonban kisebb mértékű és nem olyan könnyen észrevehető, mint az állatoké. A növények és az állatok élnek, ezért élőlények.
A sziklák és a kövek, a talaj és a hegyek gyomrából kikerülő ásványok élettelen testek, mert semmiféle életműködést nem végeznek. Az ember is élőlény, de csak teste tartozik a természethez, mert Istentől adott halhatatlan lelke a maga egészében a természet fölé emeli.
A természetet tehát három ország alkotja: az élettelen anyag országa, a növényország és az állatország. Más és más a természet képe tavasszal, nyáron, ősszel, vagy tél idején.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal