Fülszöveg
Ez a tanulmány - amely részben ez idáig elveszettnek hitt szövegekre is támaszkodik - a modern Magyarország szellemi megszületéséhez kíván néhány fontos adalékot nyújtani.
Az olvasó elé tárja annak a gondolati-politikai útnak fő vonulatait, amelyen egy maroknyi magyar értelmiségi - Batthyány Alajos, Koppi Károly, Berzeviczy Gergely, Nagyváthy János, Abaffy Ferenc, Belnay György, Bessenyei György, Hajnóczy József, Őz Pál, Martinovics Ignác, a röpiratok névtelen szerzői és mások - a XVIII. század utolsó negyedében elindultak, hogy - Kazinczy szavával - "kicsikarják a superstitio (vagyis a feudális babona) kezéből a véres tőrt és irtóztató képéről lekaparják az álorczát". Vagyis, hogy egyszer s mindenkorra megszüntessék az elnyomást, kirekesztettséget, szegénységet e hazából, és létrehozzák a közjón alapuló szabad polgári társadalmat.
A természetjogon alapuló szerződéselmélet hazai történetének jellegzetességeit csokorba szedve ízelítőt kap az olvasó egy rendkívül gazdag szellemiségű...
Tovább
Fülszöveg
Ez a tanulmány - amely részben ez idáig elveszettnek hitt szövegekre is támaszkodik - a modern Magyarország szellemi megszületéséhez kíván néhány fontos adalékot nyújtani.
Az olvasó elé tárja annak a gondolati-politikai útnak fő vonulatait, amelyen egy maroknyi magyar értelmiségi - Batthyány Alajos, Koppi Károly, Berzeviczy Gergely, Nagyváthy János, Abaffy Ferenc, Belnay György, Bessenyei György, Hajnóczy József, Őz Pál, Martinovics Ignác, a röpiratok névtelen szerzői és mások - a XVIII. század utolsó negyedében elindultak, hogy - Kazinczy szavával - "kicsikarják a superstitio (vagyis a feudális babona) kezéből a véres tőrt és irtóztató képéről lekaparják az álorczát". Vagyis, hogy egyszer s mindenkorra megszüntessék az elnyomást, kirekesztettséget, szegénységet e hazából, és létrehozzák a közjón alapuló szabad polgári társadalmat.
A természetjogon alapuló szerződéselmélet hazai történetének jellegzetességeit csokorba szedve ízelítőt kap az olvasó egy rendkívül gazdag szellemiségű magyar évtized eszmetörténetéből, politikai filozófiájából, abból, hogy "minő sugártörtésen megy át a felvilágosodás, az által, hogy ebbe a sajátságos légkörbe bocsájtja fényét" (Marczali Henrik).
A felmutatott sokszínűség mellett is világosan kibontakozik a két meghatározó politikatörténeti irányzat: a felvilágosult rendeknek az a törekvése, hogy a klasszikus szerződéselmélet tartalmi meghamisításával a rendi kiváltságokat egy ősszerződésre visszavezetve állandósítsa, és a jakobinus demokraták rendkívüli szellemi teljesítménnyel megrajzolt jövőképe, akikről Kossuth mondta: "A 89-iki eszmék pacsirtái voltak, azon eszméké, amelyeknek mi 50 év múlva testet adtunk."
A magyar demokrácia "alapító atyáinak" és ellenfeleinek sokuk számára véresen tragikus szellemi összecsapása kapcsán emlékeznünk kell rá, hogy a politika XX. században átélt végzetes torzulásai rendre a természetjogi gondolkodás mellőzésének következményei voltak. A szerző célja, hogy rádöbbenjünk: a társadalmi szerződés eszméje semmit nem vesztett élő aktualitásából.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal