Természetjáró versenyek rendezése

Előszó

Magyarországon a természetjárás már mintegy 70 éves múltra tekinthet vissza. A nép széles rétegeiben azonban csak a felszabadulás után terjedt el. Azelőtt nálunk a természetjárás, vagy másszóval turistaság fogalma alatt főleg a magashegyi turistaságot értették. Külföldön már más értelemben használták ezt a szót. "Turisták"-nak nevezték azokat is, akik kedvtelésből, ismeretszerzésvágyból járták a vidéket, városokat, országokat, hogy azok népeit meglátogassák, megismerjék.
Nálunk a turista, illetve természetjáró forgalma csak a hegyek között járót, a hegymászót, ha nem is kifejezetten az alpinistát jelentette. Így mi ma mindazokat, akik szórakozásból, kedvtelésből járják a hegyeket, erdőket, turistáknak, természetjáróknak nevezzük.
Nálunk nincsenek áthatolhatatlan őserdők, félelmetes sziklafalak, az örök hóhatár fölé emelkedő csúcsok, gleccserek. Hazánk éghajlata kedvező, ritkán tombolnak életveszélyes viharok, ritkán van dermesztő hideg és országunk sűrűn lakott. Így a természetjárás nálunk nem olyan veszélyes, mint sok más országban. Viszont nálunk is vannak, akik szeretik a magas hegyek veszélyeit és keresik azt a férfias küzdelmet, amit a természet erőinek legyőzése jelent. A természetjárás veszélyeiből nálunk csak egyetlen maradt, ez pedig az eltévedés veszélye. Ha valaki nem tud jól tájékozódni a terepen, eltéved, vagy ahogy a természetjárók mondják "elkever". Ez ha nem is jelent közvetlen életveszélyt, de kellemetlenné tehet egy túrát. Vissza