Előszó
Az ember ül a Miskolci Egyetem immár hét alkalomra bővülő diplomakiosztó ünnepségein és úgy érzi, hogy az Egyetem hivatása akkor teljesedik be, amikor a dékánok és a rektor kézfogásával útjára...
Tovább
Előszó
Az ember ül a Miskolci Egyetem immár hét alkalomra bővülő diplomakiosztó ünnepségein és úgy érzi, hogy az Egyetem hivatása akkor teljesedik be, amikor a dékánok és a rektor kézfogásával útjára engedik végzős hallgatóinkat, vagy felavatják doktorainkat, megtisztelő címeket tartalmazó okleveleket adnak át. Hasonló örömtelei érzés egy olyan sajtótájékoztatón részt venni, ahol az egyetem kutatási értékeit, képzési spektrumának bővítését mutathatjuk be a nyilvánosságnak. Ilyenkor büszkék vagyunk és elégedettek. Tovább birkózunk mindennapi problémáink megoldásáért, miközben hosszabb távú jövőnket is biztos alapra kívánjuk építeni.
Mikor e könyvet kézbe vettem ismét úgy éreztem, hogy mennyi, de mennyi érték termelődik ki egyetemi közösségünkben, melyekhez sokaknak életre szóló élménye kötődik, sokak számára pedig óriási lehetőséget kihagyva ismeretlen marad. Sokunknak, akik az Egyetem jövőbeli fejlesztéséért felelősek, sokszor szinte felmérhetetlen azaz érték amelyet az elmúlt 20 év természetjárással szoros kapcsolatot építő kollégáink élménygyűjtő túráiban felhalmoztak és amellyel szinte észrevétlenül hatottak munkatársaikra, közvetve az egyetemi kollektíva szorosabbra fűzésére. Hiszen a természetjárás embert próbáló tevékenység mind testi-,fizikai teljesítmény, mind a lelki közösség az egymás iránti szolidaritás kialakításában. Ezen értékek nélkül az egyetem falai üres termeket, racionális órákat jelentenének, így összetartozást, a természeti és emberi értékek és az azzal foglalkozó tudás különös megbecsülését hordozzák.
A könyv látszólag „csak" élménybeszámolókat tartalmaz, valójában messze túlmutat a természet által kínált élményeken, sosem hiányzik a tájatlátó ember, annak belső világa, szokásai, megbecsülése. A túrák egy része nem akármilyen történelmet megért magyarlakta településeken vezet; nem véletlenül.
Az idősebb kollégák így vésték mélyebbre a szívekben a történelem keserű, sokszor felemelő tapasztalatait. A túra résztvevői a megismerésen túl tudatosan indultak, barátságokat szőttek, életreszóló kapcsolatokat kötöttek.
Vissza