Előszó
HAZANK ERDŐI
Természetes erdőfelújulás során a lehullott magvakból, tősarjakból új fa nevelkedik
Erdőt alkotó fák megoszlása
Nyaras-borokás
Már tanultuk: a fa és a lágyszárú növény részei.
A...
Tovább
Előszó
HAZANK ERDŐI
Természetes erdőfelújulás során a lehullott magvakból, tősarjakból új fa nevelkedik
Erdőt alkotó fák megoszlása
Nyaras-borokás
Már tanultuk: a fa és a lágyszárú növény részei.
A honfoglalás idején hazánk területének nagy részét erdők borították. A letelepedő őseink pásztorkodó életmódjához egyre több legelőre volt szükség. Később a földművelés elteijedése, majd a lakosság számának növekedése, az emberi települések terjeszkedése és az iparosítás mind-mind hozzájárult az erdővel bori^tott területek csökkenéséhez.
Jelenleg az ország területének közel 19%-át borítja erdő. Ennek azonban csak kisebb része természetes állapotú. A természetes erdők őshonos fafajokból állnak. Önmagukat fenntartják, az elhullott magvakból vagy sarjhajtásokból új fák fejlődnek. Az elpusztult élőlények lebomlásából pótlódik a talaj tápanyagtartahna. Élőviláguk fajokban gazdag.
Az elmúlt évtizedekben nagy területeket erdősítettek. Az őshonos fafajok mellett számos gazdaságilag jelentós fajt telepítettek (vöröstölgy, akác, kanadai nyár). A telepített erdők fáit szabályos alakzatba ültetik. Életüket az ember szabályozza, bizonyos időközönként az összes fát kivágják. A természetes erdőkhöz viszonyítva élőviláguk szegényes.
Az Egyenlítő mentén az örökzöld esőerdők növényzete egész évben folyamatosan növekedik, fejlődik. Ezt a kömyezeti tényezők (hőmérséklet, csapadék) teszik lehetővé, melyek minden hónapban azonosak.
A mérsékelt éghajlati övezetben a kömyezeti feltételek évszakonként különbözőek. A kedvezőtlen téli időszak előtt a fák lehullajtják lombjukat. Az itt kialakult természetes erdőket a lombhullató erdők zónájának nevezik. Ide tartoznak hazánk erdői is.
Természetes erdőink leggyakoribb fafajai a tölgyek. A hegyvidéki tölgyesek a középhegységeinkben és a Dunántúli-dombságon élnek, a gyertyános-tölgyesek az Alföld kivételével pedig minden jó minőségű talajon. A fák két szintben helyezkednek el. Felül a tölgy, alul a gyertyán sűrű lombkoronája. Több száz évvel ezelőtt az Alföldet is tölgyerdők borították. Az őshonos alföldi tölgyeseket nagyrészt kivágták, helyükön mezőgazdasági művelés folyik. A középhegységek szárazabb, sziklás déli oldalán karsztbokorerdők élnek. Jellemző fájuk a molyhos tölgy. Bükkerdők a Nyugat-Du-nántúlon és a középhegységek 600 m-nél magasabb részein alkotnak összefüggő erdőket. Az Alpokalján kisebb területeket őshonos fenyőerdők borítanak. A tartósan vízzel borított területeken alakultak ki a láperdők. A folyószabályozások és lecsapolások miatt ma már csak a Hanságban és a Duna-Tisza közén maradtak fenn, jellemző fafaja az enyves éger. Nagyobb folyóink mentén a gyakori elöntésű ártereken fűz- és nyárfák alkotta ligeterdők élnek.
Figyeld meg a tankönyv térképvázlatán a különböző erdőféleségeink földrajzi elhelyezkedését!
Vissza