Természetes szerves vegyületek

Előszó

Miről esik szó, és miért? A természetes szerves vegyületek kémiája az élő szervezetben előforduló és alapvető jelentőségű, egyszerűbb vegyületcsoportokkal és a belőlük felépíthető multifunkciós, bonyolult makromolekulákká szerveződő szénvegyületekkel foglalkozik. Mint ilyen, határterületet képez a szerves kémia és az élő szervezetben lejátszódó folyamatok, reakcióutak kutatásával foglalkozó biokémia tudomány között. A természetes vegyületek biológiai rendszerekben betöltött szerepe és változatos funkciója indokolttá teszi, hogy külön jegyzetben foglaljanak helyet.
Szinte hihetetlen, hogy az élő anyagot, ezt a változatos világot több mint 99%-ban négy elem, a szén, hidrogén, oxigén és nitrogén építi fel. A következő két legnagyobb gyakoriságú elem a foszfor és a kén, míg a nyomelemek (Fe, Mg, Cu, Zn, Co, ...) összmennyisége mintegy ezreléknyi. A négy fő elem viszonylag kis rendszámú és kompakt elektronszerkezettel rendelkezik, ezért egymással stabil kovalens kötéseket tudnak alkotni. A biomolekulák felépítésében a szén-szén kovalens kötés az alapvetően meghatározó.
Az élőlényeket alkotó molekulák négy nagy csoportba sorolhatók, ezek a szénhidrátok, a fehérjék, a nukleinsavak és a lipidek. Az első három csoportba tartozó nagyméretű molekulák rokon tulajdonságot mutatnak az őket felépítő alapvegyületekkel, de specifikusan kialakuló szerveződésük következtében speciális átalakulásokra és különböző információk továbbítására képesek. A zsírszerű anyagok nem makromolekulák, csoportjuk nem olyan egységes, mint az előzőeké, de élettani jelentőségük meghatározó. A jegyzet az említett anyagrendszerekkel foglalkozik.
Az ismeretek befogadásához valamint hasznosításához sok sikert kívánnak: a szerzők. Vissza