Természet Világa 1998. október

Előszó

Részlet:
SZÁMADÓ SZABOLCS
Az őszinteségnek ára van?
Kommunikáció az állatvilágban
Milyen világban élünk? Az őszinteség légkörében vagy olyanban, ahol a szó csak szolga s a manipuláció az úr. A válasz egyikünk számára sem lehet közömbös, de még a bolygónkat benépesítő, túlélésükért vagy éppen utódjaikért küzdő milliárdnyi élőlénynek sem. Habár a mi társadalmunkban számtalan olyan helyzet van, amelyben a csalás a kifizetődőbb, úgy tűnik, ez az állatoknál másként van. Az állati viselkedés jó ismerője nagy valószínűséggel meg tudja mondani, hogy egy bizonyos helyzetben az állatnak mi lesz a következő lépése. De vajon elképzelhető-e, hogy ennek az őszinteségnek ára van? Lehetséges, hogy "ingyen" soha sem lehetünk őszinték, az igazságért mindig fizetni kell?
Csalnak-e az állatok? A problémafelvetés viszonylag új keletű. Ennek két oka van. Az egyik, hogy maga az etológia, az állatok viselkedését kutató tudomány is csak e század közepén érett önállóvá két kiemelkedő természetbúvár, Konrad Lorenz és Niko Tinbergen munkássága nyomán (akiknek az érdemeit e téren 1973-ban, Karl von Frisch-sel együtt Nobel-díjjal ismerték el). A másik ok a klasszikus etológusok érdeklődésében lelhető fel. Az ő figyelmüket ugyanis csak az öröklött mozgáskombinációk megfigyelése és leírása, a kulcsingerek szerepe, a bevésődés, a tanulás, illetve a tanult és öröklött viselkedési mintázatok közötti különbségek kutatása kötötte le. S valljuk be, egy harmadik ok is volt; igazából fel sem vetődött, hogy az állatok csalhatnának. Vissza