Természet Világa 1998. február

Előszó

Részlet:
GÁRDOS GYÖRGY - SARKADI BALÁZS
Az ATP - az élet tüzelőanyaga
Az 1997-es kémiai Nobel-díjat három kutató nyerte el: a díj 50%-át az aarhusi egyetem 79 éves professzora, a dán Jens C. Skou kapta az ATP energiáját felhasználó nátrium-kálium aktivált ATP-áz (Na+, K+, -ATP-áz) felfedezéséért, míg a díj másik felét megosztva nyert el az amerikai Paul D. Boyer és az angol John E. Walker, az ATP-képződés mechanizmusának feltárásáért. Paul Boyer (79 éves) a Los Angeles-i Egyetem (UCLA) nyugalmazott professzora, míg az 54 éves John Walker a Cambridge-i, az orvosi kutatóközpont molekuláris biológiai laboratóriumának kutatója. Mindhárom díjazott országa tudományos akadémiájának tagja, már eddig is számos tudományos díjnak és kitüntetésnek tulajdonosa. Az, hogy 1997-ben éppen ők nyerték el a nagy presztízsű Nobel-díjat, egyben azt is jelzi, hogy az életfolyamatok alapjainak megismerésében az ATP szerepének kutatása újabb felvirágzását éli.
Az ATP a sejtek központi energiaforrása
Az adenozin trifoszfátot, vagy közhasználatú rövidítésben az ATP-t, a német Karl Lohmann fedezte fel 1929-ben. majd a pontos kémiai szerkezet tisztázása után 1948-ban a skót Alexander Todd (Nobel-díjat kapott 1957-ben) állította elő mesterségesem. Azt, hogy ez a molekula az élő sejtek legfontosabb energiaforrása és egy ún. magas-energiájú foszfátkötést tartalmaz, Fritz Lippmann, az 1953-ban Nobel-díjjal kitüntetett tudós bizonyította. A baktériumoktól a gombákon és növényeken keresztül az emberig az ATP-molekula a táplálékból származó energia legfőbb raktározója, ill. szolgáltatója az életfolyamatok számára. Vissza