Előszó
Részlet:
Napjaink sora
E számunkkal ismét végére értünk egy évfolyamnak. Új esztendő küszöbéhez értünk, jövőre lapunk életének 130 évébe lépünk. Lapalapítónk, Szily Kálmán aggodalma, mely...
Tovább
Előszó
Részlet:
Napjaink sora
E számunkkal ismét végére értünk egy évfolyamnak. Új esztendő küszöbéhez értünk, jövőre lapunk életének 130 évébe lépünk. Lapalapítónk, Szily Kálmán aggodalma, mely 1869-ben, az induló számban megfogalmaztatta vele a tétova kérdést: "Kedveli-e a magyar közönség a természettudományi ismereteket?", ma végleg elmúlna. Jólesően nyugtázhatná, szeretett folyóirata, a Természettudományi Közlöny ma is egyesíti és maga köré csoportosítja a "tollforgató természettudományi író nemzedéket... A legtiszteltebb veterán tudósainktól kezdve, a most javában dolgozóderékhadon át, le a még egyetemen járó ifjúságig" - ahogyan ő fogalmazott. Hozzátehetjük, napjainkban a híd tartópillérei sorába ott vannak tehetséges gimnazistáink is.
Szily valószínűleg értékelné, hogy lapját, lapunkat ma, az elektronikus sztrádákkal szabdalt világunkban is tízezrek keresik, olvassák. Megtekinthetné az interneten is, Silberer Vera szép megjelenítésében. Rálelhetne az "Europa Online Gateway to the Internet" magyar oldalainak magazinok szekciójában (http://www.europeanline.com). Magyar nyelven, művelt nagyközönséghez szólva, annak is legfőképp a természettudományosan kiművelt feléhez, várhat-e ennél többet az ember? Ugyanakkor hiba lenne nem észrevennünk, hogy kormányainkat, médiánkat foglalkoztató súlyponti kérdések a kultúrában, a humán oldalon csoportosulnak. Hová és mennyi milliárdból épüljön a Nemzeti Színház? Mindennapos, minden média által belénk sulykolt kérdések egymásutánja. Kell, persze, hogy kell Budapesten Nemzeti Színhát (is). Csak közben görcsbe rándul a racionális lélek, ha arra gondol, hogy a menet közben elcsorgó milliárdoknak a töredékéből évtizedekig működhetnének a természettudomány nemzeti színterei, köztük a Természettudományi Közlöny. Az a nemzeti örökség, melynek színpadát Európában elsők között építették fel. Nemzeti kinccsé nemesedett örökérvényű előadások folytak itt, melyeket megőriztek a lapfolyamok: Eötvös Loránd, Szent-Györgyi Albert, Rényi Alfréd, Szentágothai János, Simonyi Károly és sok-sok tudóstársuk ma is fényt adó írásait. Rajtuk ezerszám nevelkedtek az ifjú tehetségek és a tudásukat közkinccsé tevők sorába álltak. A főszereplők közül sokan mára jelképpé váltak, nevüket intézményeink sora őrzi.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal