Természet Világa 1997. február

Előszó

részlet
Nagy Mihály
A Seuso-kincs
1990. február 9. óta amikor a Seuso-kincsből tizenöt darabot egy sajtótájékoztató keretében New Yorkban bemutattak a nyilvánosságnak, számos ország muzeológusát foglalkoztatja a kérdés: honnan származnak ezek a magas fokú mesterségbeli tudással megformázott ötvösremekek. A tárgyakat hamisított libanoni kiviteli engedéllyel adták el jelenlegi birtokosának, lord Northamptonnak. Egy oxfordi művésztörténész, hitelt adva a libanoni papíroknak, a kincslelet közel-keleti eredetét próbálta bebizonyítani, ám ezt a magyarázatot-amely számos ellentmondást rejtett magában a a tudományos közvélemény nem fogadta el. A libanoni eredetben nem voltak biztosak a tárgyak birtokosai sem, ezért a származás kérdésére a tárgyakat árverés útján értékesíteni kívánó vállalkozások képviselői is megpróbáltak választ kapni az UNESCO, az Interpol és más nemzetközi szervezeteknek eljuttatott körözvények segítségével. Később, egy immár hat éve tartó per során libanoni, jugoszláv (később horvát) és magyar régészek, természettudósok, jogászok, rendőrök és diplomaták igyekeztek az eredeti lelőhely nyomára akadni. A tárgyak műkincsipari értékesítése, de ami annál is nagyobb jelentőségű, a tudományos feldolgozás szempontjából is alapvető fontosságú: az eredeti ellőhely megállapítása. A kincslelet az eddig információk szerint valamikor az 1970-es évek közepe táján került elől. Sokan úgy vélik, meg kellene elégednünk a tárgyak kínálta esztétikai értékekkel és nem érdemes kutatni a tárgyak eredete után. Húsz év elteltével valóban elhalványulhatnak azok a nyomok, amelyeket követve a nyomozók megtalálhatnák azt a pontot, ahol a tárgyak a földből előbukkantak és azokat az embereket, akik jelen voltak a tárgyak kiásásánál. A providencia, azaz a hovatartozás megállapításáról mégsem kell eleve lemondanunk, hiszen ismerünk olyan tudományos módszereket, amelyek segítségével egyre jobban leszűkíthető az a terület, ahol a tárgyakat egykor használták, majd valamilyen hirtelen veszély közeledtével elrejtették és végül, több mint másfél év elmúlásával a megtalálók a földből kiemelték. Vissza