Előszó
A környezetvédelem világszerte növekvő jelentőségű kérdései az elmúlt évek során hazánkban is előtérbe kerültek és mind szélesebb formában foglalkoztatják a közvéleményt.
A környezet minősége egyre jelentősebb tényezővé vált társadalmi és gazdasági értékrendszerünkben. Az emberi környezet meghatározó elemeinek állapota, a természeti erőforrások mennyisége és minősége növekvő mértékben befolyásolja a gazdaságpolitikai célkitűzéseket és azok megvalósítását. Teret nyert az a felismerés, hogy a természet és az ember által alkotott környezet állapota az élet minőségét nagy mértékben befolyásolja, átszövi a társadalmi, gazdasági fejlődés egészét, egyre fontosabb tényezője az életszínvonal alakulásának. Bár társadalmunkban mindinkább nő azoknak a száma, akik tudatában vannak az életminőséget károsan befolyásoló veszélyeknek és félnek a környezetszennyezés következményeitől, a környezeti tudatosság, érzékenység szintje még nem megfelelő, Új megközelítésű környezeti etikára van tehát szükség. Az előrelépés és a jövő környezetpolitikájának megalapozásában így fontos szerep hárul a környezeti nevelésre és oktatásra: erősíteni kell a környezeti értékek megbecsülését, a környezeti állapotáért érzett felelősséget. Fokozott támogatást igényelnek a környezetkultúra ápolásában eredményesen működő művelődési formák, kulturális mozgalmak és szervezetek.
A környezetkultúra társadalmi méretű fejlődésének elősegítésében kiemelkedő jelentőségű szerep hárul ma a valóság kihívásának eleve érzékenyebben reagáló művészekre. Sajátos látásmódjuk, művészi eszközeik segítenek az új szemlélet, új etika kibontakozásában.
"Környezetünk a természet, a szépség ihető forrása, védelmezzük, hogy utódaink gyönyörködhessenek benne" - ez a témája a Gödöllői Remsey Jenő Művészeti Alapítvány kiállításának. Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor művészek alkották meg a magyar szecesszió legjelentősebb műhelyét, a Gödöllői Művésztelepet.
Dicséretes ez a kezdeményezés, amely a hagyományok felkarolásával, a környezeti etikára tanít és a századelő mestereinek munkásságát folytatni kívánja.
Budapest, 1992. július 10.
Keresztes K. Sándor
Vissza