Előszó
A természetben s az emberi szellem világában egyaránt uralkodó sarkítás egyik ékesszóló példája az az északamerikai író, akinek essayköteteiből a jelen anyagot a Kultura és Tudomány-sorozatba ízeltetőül összeválogattuk: Emerson.
Hazája, a "határtalan lehetőségek földje" életében az egyik sarkot képviseli a teljes földhöztapadás, az anyagi javak, a tőke, a gyakorlati, gazdasági tevékenység, az űzlet, a haszon, a verseny, az érzéki, - durva vagy legraffináltabb - élvezetek mindennél többre becsülése és lélekzetvevő, gigászi hajszája: a materializmus életelve. A másik sarkon pedig, amazzal teljes ellentétben, s mint törpe minoritás lélekemelőn szembeszállva az óriás majoritással szemben: az idealisták csoportja, amely a bibliai mondást vallja alapelvéül: "nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az isten igéjével is".
Érdekes azonban, mily szakadék választja el az amerikai idealistákat az egyéb, s különösen német idealistáktól, s minden szöges ellentét mellett is mily rokonság fűzi őket a másik sarkon lévő saját honfitársaikhoz. Nem volnának amerikaiak, ha nem a földi, tapasztalati, gyakorlati élet szilárd talajáról gördűlnének fölfelé, hogy föllendülve, fölrepűlve, verőfényes azúrmagasságokban keringvén, onnan új távlatokban új igazságokat és új szépségeket látván, gyűjtvén: ne siklanának le szépen, lassan, bevont szárnyakkal újra a földre, új igazságaik, új szépségeik továbbközlésének és gyakorlati alkalmazásának színhelyére. Nem ködös gondolatok felhőgomolyagja, sem önkényes eszmekonstrukciók bármily kápráztató, de mégis csak festett légvára az ő hazájuk, mely földi fundámentom és Jákob lajtorjája nélkül lebegne a világűrben, szegény földi halandóknak elérhetetlenűl és haszontalanúl, mint a többi álom.
Vissza