Térképek a fejünkben

Fülszöveg

Az egyik budapesti metrómegálló tájékoztatásul szolgáló Budapest-térképén sokáig egy filctollal "elkövetett" rajz fintorgott. "Itt lakik Mari", "I love Ferencváros", "Káderdűlő" - ilyen és ehhez hasonló feliratok díszítették a jobb sorsra érdemes térképet. Valaki - nem éppen örvendeztető módon - hirtelen közkinccsé tette mindazt, amit a városról tud vagy csak tudni vél, amit Budapesten valóban fontosnak tart, azt, ami kedves számára a fővárosban és azt, ami ellenérzéssel tölti el. Egyszóval - noha nem kértük erre - tudomásunkra hozta azt a képet, ha úgy tetszik "térképet", amit fejében a fővárosról kialakított.
Az egyszerű rajzocska ugyan könnyedén elintézhető lenne a vandálság címkéjével, ám a felvetődő kérdések sorát mégsem kerülhetjük meg. Végül is, mi az, amit egy-egy város vagy egy ország "képéből" a tudatunkba elraktározunk? Megragadható-e, és ha igen, milyen módszerekkel vizsgálható az ilyen tudati "térkép"? Egyáltalán, miként születik meg fejünkben a környező világ képe? Mechanikusan "lefényképezzük" környezetünket, avagy csupán a számunkra fontos elemekből rakosgatunk össze egy teljesen önkényes szubjektív térképet? Valósághűek-e ezek a szubjektív "térképek", vagy csupán azt mutatják meg, hogy milyennek szeretnénk látni a valóságot? Mennyire manipuláltak földrajzi ismereteink, hogyan tükrözik vissza a turisztikai ipar szlogenjeit vagy a régen rögzült előítéletek jelszavait? Az sem mellékes itt és most ebben a sorban, hogy az illetékes politikai döntéshozók mennyire ismerik azt a térbeli környezetet, amellyel kapcsolatban döntéseket hoznak?
Ez a rövidke könyv - a földrajz, a pszichológia és a szociológia vonatkozó eredményeinek a felhasználásával - ezernyi példa segítségével ezekre a kérdésekre próbál választ találni. Vissza