Teréz

Előszó

Részlet a könyvből:

"Abban az időben, amikor Hubert Fabiam alezredes, nyugalmaztatása után, utolsó állomáshelyéről, Wienből - nem mint a legtöbb sorsés pályatársa Grazba, hanem -Salzburgba költözött, Teréz éppen a tizenhatodik évét töltötte be. Ez tavasszal volt; a ház ablakai, ahol a család megtelepedett, a tetők fölött a bajor hegyekre néztek s az alezredes nap-nap után alig győzte magasztalni a felesége és gyermekei előtt azt a különös szerencsét, hogy még erőteljes éveiben, alig hatvanas korában adatott meg néki, hogy megszabadulva a szolgálat kötelességeitől és a nagyváros fülledt gőzétől, szíve szerint a természet, fiatalsága óta áhított élvezetének adhatja át magát. Terézt s néha a nála három évvel idősebb bátyját, Karit is szívesen vitte el magával kisebb kirándulásokra. Az anyjuk azonban mindig otthon maradt, most még inkább, mint azelőtt, regények olvasásába mélyedve, a háztartással keveset törődve, ami már Komáromban, Wienben és Lembergben is sok bosszúságra adott okot. Rövidesen, nem is tudták hogyan, kétszer-háromszor hetenként a délutáni uzsonnaórára már fecsegő asszonyok társaságát gyüjtötte maga köré, tisztek és hivatalnokok feleségeit vagy özvegyeit, akik a kisváros pletykáit hordták számára össze. Az alezredes, ha véletlenül otthon volt, ilyenkor á szobájába vonult vissza s a vacsora alatt nem mulasztott el kaján megjegyzéseket tenni felesége társaságára, amikre az asszony férjének bizonyos azelőtti szórakozásaira vonatkozó homályos célzásokkal válaszolt." Vissza