Előszó
Írásom jobbára visszaemlékezés, melyben az '50-es évek hangulatát próbálom bemutatni.
Ezek az évek egybeestek diákéveimmel és a Madách Gimnáziumban eltöltött időszakommal.
Jelentős részt...
Tovább
Előszó
Írásom jobbára visszaemlékezés, melyben az '50-es évek hangulatát próbálom bemutatni.
Ezek az évek egybeestek diákéveimmel és a Madách Gimnáziumban eltöltött időszakommal.
Jelentős részt szenteltem az 1956-os forradalomnak, hősies diadalmenetétől annak gyalázatos leveréséig.
Láttatni kívánom a Rákosi- és Kádár-korszak romboló tetteit, melyek napjainkban is éreztetik tragikus hatásukat. Azt a szellemi, erkölcsi hanyatlást, melyet egyesekben - sokakban - előidézett.
A mesterségesen bizonytalanságot árasztó, rohanó, hamis világban a Biblia szavai adtak eligazodást nekem - és még sokaknak.
Úgy gondolom, ha írásommal csak egyetlen embert is közelebb vittem Istenhez, vagy egy másik emberhez, már nem dolgoztam hiába.
Soraimban a férfi - nő kapcsolat és annak fonákságai is megelevenednek.
A nyilvánvalóan különálló fejezeteket összeköti az értelmes élet utáni igény.
Az utolsó fejezet teológiai gondolatokat tartalmaz.
Hazánkat - és talán a Világot is - csak az egyén, az egyének tisztessége, hite mentheti meg a további süllyedéstől. Annak a hite és biztos tudata, hogy isteni származásúak vagyunk. Mindannyian. Ennek ismeretében fejezhetjük be a magunk, és ez által a Világ teremtését, amit az Úristen ránk bízott.
Vissza