Tér és idő 1925-1942

Előszó

Gyerekkoromban, az apám rajzasztalán készülő munkákat nézve, az építészeti tervek, homlokzatok és részletrajzok egy idő után már nem jelentettek különösebb újdonságot számomra, de mindig izgalommal figyeltem, amikor akvarell- vagy temperaperspektívát készített. Ám az időnként sorra kerülő távlati rajzoknál is szokatlanabb volt, amikor 1950 elején apám óriási papírt szegezett csőlábas nagy rajzasztalára, és furcsa, az épületrészletrajzoktól gyerekszemmel nézve is nyilvánvalóan különböző jellegű rajzba kezdett. Még izgatottabb lettem, amikor elmondta, hogy ez egy karosszék terve, amelyet a lakásunk részére tervez. Szüleimtől már korábban hallottam, hogy Kresz Géza utcai otthonunk sok bútorát, az összes építészirodai berendezést, a kihúzható ebédlőasztalt, a székeket, egy üveglapos kisasztalt és az éjjel ággyá alakítható két hosszú kanapét mind apám tervezte korábbi lakásunkba, ahonnan a zsidóellenes törvények miatt 1944-ben el kellett költöznünk. Ám más dolog volt hallanom, hogy ezt vagy azt a bútort apám tervezte és más volt látnom, amint az új bútor terve alakul.
Apám elmagyarázta, hogy az asztalosmester, aki a karosszéket el fogja készíteni, csak a kész bútorral azonos méretű rajzból tud dolgozni, különösen, ha olyan, nem egyenes vonalú darabról van szó, mint a tervezett szék, mert csak így tudja a készülő bútorváz elemeit a rajzzal összemérni. Nagy izgalommal kísértem el apámat az asztalosműhelybe és gyakori látogatásaink során figyeltem, amint a mester a székek kecsesen hajló vázát és karfáit faragta, majd a szék vázát összeállította. Együtt mentünk az ülést készítő kárpitoshoz is, aki a Szabó Éva textilművész által tervezett kéziszőttes anyaggal vonta be azt. A mai napig elevenen él bennem, hogy mennyire örültem, amikor végre a kész székeket lakásunkba leszállították. Nem győztem csodálni kecses vonalukat, s valahányszor manapság, majdnem hatvan évvel gyerekkori élményem után e székekre nézek, amelyek itt, New York-i lakásomban vannak, mindig felidéződik bennem a csoda, ahogy ezek a bútorok a szokatlan méretű furcsa rajzból apránként életre keltek.
Gyerekként a világ legtermészetesebb dolgának tűnt számomra, hogy egy építész egyik nap épületeket, másnap pedig bútorokat tervez, s ez egész építészpályámon az is maradt. Boldog voltam, amikor a Lakótervben nyári gyakornokként dolgoztam, s apám rám bízta a Tatabánya-Újvárosi könyvtár könyvespolcainak tervezését. Rengeteget tanultam tanácsaiból és még többet a közös tervezői munkából, amikor néhány évvel később két bútorbemutató üzlet tervein dolgoztunk. A kézműves munka tisztelete, az anyag szeretete, a részletek fontossága életre szóló élménnyé vált számomra. Akkor is gyakran gondoltam apám és a karosszékünket kivitelező asztalosmester együttműködésének emlékére, amikor a nyolcvanas években New York-i házunk faburkolatain, beépített és szabadon álló bútorain dolgozva jó barátságba keveredtem a kiváló, görög származású asztalossal, aki a terveimet megvalósította. Noha már évek óta alig foglalkozom építészettel, kapcsolatunk ma is tart, és George minden évben meghív a görög húsvétot egy egész bárány nyárson sütésével ünneplő családi összejöveteleire. Vissza