Tépett füzetlapok

Fülszöveg

Mándy Iván (1918-) a modern magyar novella egyik mestere tősgyökeres pesti író. "Gyár utca. Tisza Kálmán tér. Józsefváros. Nekem ez Magyarország, ez a haza. Pontosabban: csak innen kiindulva tudom átfogni", vallotta meg egyszer, s írásaiban - novelláinak színe-javát tartalmazó Tépett füzetlapok című kötetünkben is - ennek a szülőföldnek a képe jelenik meg szüntelenül; a pesti utcák, terek, kapualjak, valaha volt kávéházak, kiskocsmák, ütött-kopott szállodák, "csengetős" mozik világát benépesítő, jellegzetes embereivel együtt. A régi, legendás Teleki, az Árusok tere ócskásai, ügynökök, szállodaportások, alvilági nehéz fiúk a Tisza Kálmán térről, padokon háló csavargók, valamint örökké szivarozó, lapnélküli "szerkesztő úr" apja, fantasztikus gründolások és más pénzügyi manőverek bohém életű megszállottja és kárvallotja; ebben az emberi környezetben telt el "rémületes és bizonytalan gyerekkora", a polgári jólét és a bohém nyomorúság hullámvasútján "teli életfélelemmel", s őket ábrázolja a könyörtelen éleslátás és megindult szeretetet kettős fénytörésben, meg a csinos bölcsészlányokat, presszós nőket, a tribünök árnyékában élő, s a futballpályák szélén ácsorgó, fanatikus drukkereket, akiknek a klubhűsége az író számára voltaképpen azonos a "hazaszeretet" fogalmával. - A pályakezdő novellistát Schöpflin Aladár fedezte föl, s Mándy azóta is ragaszkodik írói világának anyagához és embereihez, akik "olyanok, amilyenek, de abban valódiak." De hát az az ő ars poeticája. "Dolgozni kell - nincs más. Meg hűnek maradni ezekhez a sokat szenvedett terekhez, utcákhoz." Vissza