Tenyésztési- és fajtahasználati útmutató

Előszó

A hazai kutatás és tenyésztésirányítás évek óta próbálkozik a magyar fajtapaletta átalakításával. Többen erőteljes, kevesebben lassú változásokat követelnek. Kétségtelen tény, hogy a hazai fajtakínálatban - amely 20-30 genotípust foglal magában - a mai napig is a merinó a döntően uralkodó fajta. Több mint 90%-a tartozik az anyajuhoknak ebbe a genotípusba, igaz, hogy a keresztezett végtermékek aránya azonban ettől lényegesen nagyobb. Ez a tény jelzés abban, hogy a magyar juhtartók jelentős hányada keres valamilyen megoldást arra, hogy juhászatának termelését, hatékonyságát, fajlagos hozamait növelni tudja. Ehhez ma kevés kapaszkodót talál.
Már a 60-as évek elején a kutatóintézetekben, egyetemi kutatóhelyeken elindultak olyan keresztezési konstrukciók, amelyek eredménnyel kecsegtettek, több bárányt hoztak, jobb minőségű hústestet adtak, egyszóval javították a termelés gazdaságosságát. Azonban a mai napig nem alakult ki olyan fajtahasználati rend Magyarországon, amely szabályozott, hatékony mederbe terelné a tenyésztés stratégiáját. Sokan úgy fogalmaznak, hogy a piacra kell bízni ezt a feladatot. A mi megítélésünk szerint ma a juhászok nem eléggé tájékozottak ahhoz, hogy el tudjanak indulni és ki tudják választani azokat a fajtákat, genotípusokat, keresztezési konstrukciókat, amelyek a legjobb eredményt biztosítják számukra. Pedig a létszámalakulás, az anyajuhállomány csökkenése azt bizonyítja, hogy a mai feltételek között a jelenlegi genotípusokkal nem lehet gazdaságos termelést folytatni. Igaz, hogy a hatékonyabb termelés, a nagyobb hozam jobb felkészültséget, kedvezőbb adottságokat igényel, de saját hanyagságunkat nem leplezhetjük azzal, hogy a mi körülményeink nem alkalmasak intenzívebb, gazdaságosabb juhtenyésztés kialakítására. Vissza