Tengeren innen (dedikált példány)

Fülszöveg

Építés és rombolás. Ember és természet. Környezetünkben folytonosan szembesülünk embertársaink áldásos és átkos tevékenységének következményeivel. Az urbanizált részeken éppúgy, mint a természeti közegekben. Az érintetlen területek fokozatosan tűnnek el. A legmeglepőbb helyszíneken találkozhatunk a természet átalakításának nyomaival. Az ember jelenlétét, természetben hagyott kézjegyét igyekszem feldolgozni képeimen. Ezek a nyomok, jelek voltak a legfontosabbak számomra a szovjet csapatok által éppen elhagyott komáromi erődrendszerben, amelyet 1991 -ben kezdtem d fényképezni Az erődök egykor az építőmunka magas szintű megjelenését, az adott kor legmodernebb mérnöki teljesítményét testesítették meg. Ott is ugyanúgy látható volt, mint a tatabányai cementgyárban, vagy az erőművekben, ahogy a természet igyekszik visszafoglalni azt a területet, ami az övé. Annak ellenére, hogy a fotográfia történetét tekintve elsőrendű motívum az ember, képeimen ritkán szerepel, ám jelenléte folyamatosan érzékelhető. Az emberi alkotómunka tisztelete és elismerése ugyanúgy lényeges szempont, mint a kérdés felvetése: Mi értelme van építeni valamit, majd elhagyni, magára hagyni? Miért olyan fontos jelet hagyni magunk után? Akár egy élő fán elhelyezett bevéséssel Környezetünkből, az erdőkben, hegyekben vagy a mezőkön rengeteg - a fotográfus számára izgalmas - megjelenését találni az ember és a természet kölcsönös tevékenységének. Korábbi sorozatomban az erdei - élő fán hagyott - faragásokat mutattam be.
Hasonló megközelítés nyomán született jelen képanyagom is, hiszen ennek a témának legkülönfélébb megjelenési formáit a víz, a folyó, a tenger közelében is megtaláltam. Talán a víz tudja legnagyobb erővel és így legeredményesebben támadni, rombolni, visszaalakítani a megváltoztatott környezetet. A víz, a szél, a hullámok azonnal bontani kezdik az emberi építményeket, hiába is próbálnak minél tartósabb, időtállóbb anyagokat alkalmazni. Ennek a megfigyelésnek legújabb állomása - a korábbi, atlanti-óceáni, balti-tengeri képanyagok folytatásaként - az Adria partján található, a természet erőivel, a vízzel, száléi folyamatos kapcsolatban levő építmények, vagy azok maradványainak vizuális feltérképezése. Az átutazó számára talán érthetetlen formák - a beton, a kő, a fa vagy az acél alakzatok - egymás mellé állításával önkéntelenül is felmerül, vajon minden emberi alkotás, építmény képes-e bizonyítani, hogy Értelmes Lényként alakítjuk át a természetet. A tenger partján található tárgyak, használati eszközök és azok maradványai segítségével teszem fel a kérdést, vajon mennyi kockázat rejlik a mindent birtokba vevő, civilizáló Emberiség jövőképében. A sorozat a turisztikai ajánlatok legnépszerűbb tájegységének - Dalmáciának - a megszokottól eltérő arcát igyekszik bemutatni a fotótechnika hagyományos eszköztárának felhasználásával. Remélve, hogy ezek a fotográfiák önálló világot teremtve hatnak a befogadóra. Ezek a lekopott, töredékes formák, tisztázatlan funkciójú építmények nem monumentalitásukkal, hanem sokkal inkább mikrovilágukban rejlő szépségükkel hívják fel magukra a figyelmet. Vizuálisan érdekes részleteket kiemelve igyekszem újra és újra feltenni a kérdést... Vissza