Templomok ruszin örökségünkben (dedikált példány)

Előszó

Miért beszélünk ruszin örökségről a hazai görög katolikus templomok estében? - A válasz: a Szabolcs-Szatmár-Bereg és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei görög katolikus egyházi közösségek évszázadokon át a munkácsi görög katolikus egyházmegyéhez tartoztak. Ez az egyházmegye elsősorban a Kárpát-medencében élő ruszinok egyházi szervezete volt.
Igaz, az említett megyékben volt egyházi területrendezés is: 1819-ben a munkácsi egyházmegyéből sok parókia az eperjesi egyházmegyéhez került. Ekkor még ebben az egyházmegyében is a ruszinság volt többségben. 1912-ben létesült az említett megyék területén a hajdúdorogi egyházmegye, majd 1924-ben a Miskolctól északra fekvő parókiákból a miskolci exarchátus.
A könyvemben ismertetésre kerülő helységekből a következők tartoznak oda: Alsóregmec, Garadna, Homrogd, Mikóháza, Mogyoróska, Mucsony, Rakaca - a többi a hajdúdorogi egyházmegyéhez tartozik!
A legtöbb egyházközségben az elmúlt évszázadok folyamán - részben még napjainkban is - a lakosság többsége, vagy egy része ruszin, vagy ruszin eredetű. Ismertetésünk válogatás, de a Magyarországi Ruszinok Szervezetének, a Magyarországi Ruszin Tudományos Intézetnek és az Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzatnak szándékában áll teljes körű felmérést végezni, s annak eredményeit közkinccsé tenni.
Itt kell köszönetet mondanunk Erdős Miklós nyugalmazott görög katolikus lelkésznek, aki a bemutatás célját szolgáló fotókat elkészítette, és felhasználásra átadta.
A könyvben 39 helység templomát mutatjuk be. Ruszinok lakta helység azonban jóval több volt. Magocsi professzor 1996-ban megjelent térképén összegezte Közép-Európa ruszin településeit. A mai Magyarország területén hatvanhatot tüntet fel. A kutatómunkánk ezek számát 139-re emelte. /Térkép-kiegészítés, Ruszin Élet, 1997. május - természetesen nem volt minden helységben görög katolikus templom!
Az egyházközségek életében fontos szerepet tölt be a templom. Az istentiszteletek nagyrészt itt zajlanak. Az elmúlt évszázadok folyamán, a XVIII-XIX. században kialakult egy sajátos hazai görög katolikus templomforma. Az építészetben akkoriban a hivatalos barokk stílust kellett követni, de a bizánci szertartási előírások és hagyományok is hatottak.
Templomaink általában egyhajósak, szentélyük kelet felé épült, többnyire félköríves záródású. Elhelyezésük miatt eltérően csatlakoznak az utca vonalához. Van, amelyik párhuzamosan, van, amelyik homlokzattal, és van, amelyik szentélyével. Általában igyekeztek kis dombra vagy magaslatra építeni. Többnyire kőfallal körülvett templomkertben vannak, a templomok a körmenetekkel körüljárhatóak.
A torony a nyugati oldalon van, több esetben a homlokzat elé építve. Vissza