Tempevölgy 2012. február

Fülszöveg

Mit érthetnék mást e név alatt, mint a Balaton vidékét? Melyik tájrésze hazánknak érdemli meg inkább a Tempevölgy nevet? Ahol magasabb szellemek dalolni tanítják a költőt, a nem költőt pedig érezni azt, amit a költő énekelt.
Sok szép tájékát bejártam hazámnak. Voltam az Alföld végtelen rónáin, álltam a székely havasok csúcsain, de mindeniknél jobban megragadott a Balaton-vidék. Az Alföld úgy tetszik nekem, mint édesanya, ki nem sokat piperézi magát gyermeke előtt, nem iparkodik kedvéért szép lenni, de kalácsos mezőinek aranytengerével mutatja, mily híven szereti, milyen jó anyja volt, s míg rezgő délibábjában tündérmeséket mond neki, pacsirta énekben zengi bölcsődalát. Erdély képe viszont úgy tűnt fel előttem, mint egy büszke tündér, ki bámulatra hív, bűvöl és elcsábít. Fenyvesek zúgása titkos szókat beszél, havasok látása a távol után vonz. Valami úgy kényszerít elérhetetlenek után sóhajtani, és egy fájó érzés nehezíti a megváltást. Ah, de a Balaton-vidék egy bájos menyasszony, ki vőlegényére vár, minden ponton új bájait tárja fel. Mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek ki érte, én azt mondom, az egész táj mosolyog! [...]
Ha gazda vagyok, a Tiszamellék rónájának adom az első rangot. Ha politikus vagyok, Erdélybe leszek szerelmes. De mint költő, a Balaton vidékének nyújtom a szépség almáját.
Csak az fáj, hogy nem tudom azt olyan szépnek leírni, mint amilyennek láttam.
Jókai Mór: A magyar Tempevölgy, 1858 Vissza