Tempevölgy 2010. június

Előszó

Részlet a könyvből:
"Bizonyára puszta véletlen, hogy aznap olvastam a Tempevölgy 3. számában (2009 szeptember) Németh László lányainak néhány gondolatát apjukról, amikor belekezdtem, s jócskán előre is haladtam az írónak éppen lányairól írott esszéfüzérében. A Lányaim a Kísérletező ember címet viselő esszéciklus része, de korábban külön kötetben is megjelent. Az útra, Balatonfüredre ezt a karcsú könyvet vittem magammal, mit sem tudva arról, hogy ott az említett cikk fog a kezem ügyébe kerülni.
Mégsem hiszem, hogy ez az egybeesés vettetné velem papírra a következő gondolatokat. Már hónapok óta, ha éppen nem kötött munkán vagy magam vállalta kordonok között futtatom gondolataimat, Németh László ritmusára jár az eszem. Pontosabban az úgynevezett önéletrajzi jellegű művei verik a taktust." Vissza

Fülszöveg

Mit érthetnék mást e név alatt, mint a Balaton vidékét? Melyik tájrésze hazánknak érdemli meg inkább a Tempevölgy nevet? Ahol magasabb szellemek dalolni tanítják a költőt, a nem költőt pedig érezni azt, amit a költő énekelt.
Sok szép tájékát bejártam hazámnak. Voltam az Alföld végtelen rónáin, álltam a székely havasok csúcsain, de mindeniknél jobban megragadott a Balaton-vidék. Az Alföld úgy tetszik nekem, mint édesanya, ki nem sokat piperézi magát gyermeke előtt, nem iparkodik kedvéért szép lenni, de kalácsos mezőinek aranytengerével mutatja, mily híven szereti, milyen jó anyja volt, s míg rezgő délibábjában tündérmeséket mond neki, pacsirta énekben zengi bölcsődalát. Erdély képe viszont úgy tűnt fel előttem, mint egy büszke tündér, ki bámulatra hív, bűvöl és elcsábít. Fenyvesek zúgása titkos szókat beszél, havasok látása a távol után vonz. Valami úgy kényszerít elérhetetlenek után sóhajtani, és egy fájó érzés nehezíti a megváltást. Ah, de a Balaton-vidék egy bájos menyasszony, ki vőlegényére vár, minden ponton új bájait tárja fel. Mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek ki érte, én azt mondom, az egész táj mosolyog! [...]
Ha gazda vagyok, a Tiszamellék rónájának adom az első rangot. Ha politikus vagyok, Erdélybe leszek szerelmes. De mint költő, a Balaton vidékének nyújtom a szépség almáját.
Csak az fáj, hogy nem tudom azt olyan szépnek leírni, mint amilyennek láttam.
Jókai Mór: A magyar Tempevölgy, 1858 Vissza