Gyöngy a kagyló ölén

Előszó

Margaritának hívják a tenger ölén rejlő igazgyöngyöt. Keletkezéséről azt tartja a monda, hogy a széttárt héjú kagylóba hulló harmatcseppre rámosolyog a napsugár és gyönggyé változtatja.
Az Árpádok koronájának legbájosabb gyöngye: IV. Béla királynak a haza oltárán engesztelő áldozatul felajánlott leánya, Margit. E gyöngy értékét, csodás színjátékát nem egy ihletett író kezében csodáltuk meg, és méltán. Ám kevesen gondoltak a kagylóra, mely testéből adott neki életet, rálehelte eget tükröző szivárvány színének szende fényét, szorosan magába zárta, szirthez, sziklához kötötte, hogy a tenger hullámai tova ne sodorják. Ez a kagyló, amelynek ölébe a magyar ég e legtisztább harmatcseppje életének hajnalán belehullott: a domonkosrend. Létének első,dicső korszakában, a XIII. században sugározta reá a maga értékeit és általuk valósította meg Boldog Margit önnönlelkében az igazság nagy harcosának, Szent Domonkosnak eszméjét: az evangéliumi „veritas"-t (igazság), hogy életében környezetébe, és századok múlva is nemzetének életébe belevetítse.
Szent Domonkos rendjébe, ebbe a 700 kagylóba sok harmatcsepp hullott és a kegyelem napja a csodásfényű, kisebb-nagyobb gyöngyök sokaságát termelte ki belőle. E szerény sorok feladata hogy hazánk Gyöngyét e kagyló ölén - melytől fényét nyerte - gyöngytestvérei közt mutassák be, éspedig misztikájában, áhítatának tárgyaiban éppúgy, mint mindennapi kolostori életrendjében. A gyöngyhalászok fáradságos munkájára vállalkoztunk ezzel. Sok és értékes anyagot szolgáltatott Gerardus de Fracheto, XIII. századbeli történetíró. Vissza