Teljesítményértékelési munkafüzet/Önértékelés

Előszó

Önértékelésen alapuló teljesítményértékelés
Gondolatok, szubjektív elképzelések a pedagógus életpálya-törvény alapján
Ha valaki gondosan átolvasta a - még mindig viták által formálódó - közoktatási törvényt, elsősorban az újszerű elemek késztetik továbbgondolkodásra. Nyilvánvalóan hasznos annak a hiánynak a pótlása, hogy jóformán ez az egyetlen szakma, amelynek nincs "kézzelfogható" konkrét leírása. A pedagógus teszi a dolgát, saját lelkiismerete, habitusa, szakmai hozzáértése szerint, a többiek pedig - a kollégák, a vezető, a szülők, a gyerekek, egyéb partnerek - megítélik a munkáját.
Nem véletlen, hogy annyi egymásnak ellentmondó vélemény, javaslat, kritika fogalmazódik meg a törvénnyel - és kiemelten az életpálya kritériumaival - kapcsolatban. Olykor ezek a vélemények ütköznek is, ki-ki nézőpontja, elkötelezettsége, pedagógiai nézetei, stb. alapján áll mellé, vagy utasítja el. Biztos vagyok benne, hogy bármikor születik közoktatási (bocsánat, köznevelési) törvény mindig lesznek támogatói, de ellenzői is. Ez az a szakma, amelyben nem minden tevékenység mérhető, amelyben a legváratlanabb helyzetek befolyásolhatják a tanítás, tanulás, a nevelés folyamatait, amelyben az elégedettség, vagy elégedetlenség helyzetfüggő és aktuálisan változó. Az eredmény sem azonnal, hanem jóllehet igen nagy késéssel állapítható meg, ráadásul ezer ok és ezer probléma játszhat közre abban, mit és hogyan tanulunk meg az iskolában, miként éljük meg a mindennapokat, s melyek azok az értékek, amelyek "bevésődnek", amit csak akkor, csak ott kaptunk. Vissza