Fülszöveg
Asszonyszöktető arszlánok, hajdani szerelmük nyomait kutató hősök, kisvárosi érzelmes emlékeket fölidéző férfiak, régvolt szerelmek után sóvárgó asszonyok, elmulasztott alkalmakat sirató megöregedett nők - ők Krúdy novelláinak halhatatlan alakjai. Csöndes lemondás, halk szomorúság - ez a Krúdy-novellák hangulata. Kocsmák, fogadók nyírségi tájak, józsefvárosi terek, utcák, óbudai sikátorok - ezek a helyszínei történeteinek. Történetei pedig: hiába várt találkák, remélt vagy álomberli újraélt szerelmek, csalódások, öngyilkosságok, áhított és megvalósult nagy kalandok.
E novellák társaságában született - csaknem tíz év után - a Szindbád-novellák újabb ciklusa, a Szindbád megtérése. Közmondásszerű bölcsességeket rejtenek már a novellacímek is. Szindbád fiával indul útra, hogy fölidézze a véglegesen elmúlt ifjúság színhelyeit, alakjait, eseményeit. Tanító utazás ez, józan, keserű; a hétköznapi valóság fölmutatása. Szindbád számára önigazolás a kalandok sora: jelenléte már nem kelt olyan...
Tovább
Fülszöveg
Asszonyszöktető arszlánok, hajdani szerelmük nyomait kutató hősök, kisvárosi érzelmes emlékeket fölidéző férfiak, régvolt szerelmek után sóvárgó asszonyok, elmulasztott alkalmakat sirató megöregedett nők - ők Krúdy novelláinak halhatatlan alakjai. Csöndes lemondás, halk szomorúság - ez a Krúdy-novellák hangulata. Kocsmák, fogadók nyírségi tájak, józsefvárosi terek, utcák, óbudai sikátorok - ezek a helyszínei történeteinek. Történetei pedig: hiába várt találkák, remélt vagy álomberli újraélt szerelmek, csalódások, öngyilkosságok, áhított és megvalósult nagy kalandok.
E novellák társaságában született - csaknem tíz év után - a Szindbád-novellák újabb ciklusa, a Szindbád megtérése. Közmondásszerű bölcsességeket rejtenek már a novellacímek is. Szindbád fiával indul útra, hogy fölidézze a véglegesen elmúlt ifjúság színhelyeit, alakjait, eseményeit. Tanító utazás ez, józan, keserű; a hétköznapi valóság fölmutatása. Szindbád számára önigazolás a kalandok sora: jelenléte már nem kelt olyan föltűnést, mint korábban, bár ellenállhatatlan, hősszerelmes korából még elevenen él a kép a régi asszonyokban. Az öregséget, a magányt akarja Szindbád elkergetni magától, de a köznapivá vált világban a régi kaland már visszafordíthatatlanul a múlté lett. Útközben a világot mutatja be fiának, az élet, a szerelem jelenségeit magyarázza az ifjúnak, a mindennapi élethelyzeteket, a szerelmi fortélyokat. De a valóság kegyetlen: az öregedő Szindbád szánalmas, kopott figura, szorongó ember, sem a fia oktatására szánt példázatokkal, sem a régi színhelyek, barátok, szerelmek fölkutatásával nem tudja megismételni régi hőskorát. Talán már nem is akar mást, csak nyugalmas öregséget. Útjának végén így ér el Hortobágyi kisasszonyhoz: Igen itt írom meg mindazon szenvedéseim történetét, amelyek miatt öreg és beteg ember lettem... Majd vakaródzik némely asszonyság, ha megtudja irataimból, hogy mennyi fájdalmat okozott nekem! Hortobágyi kisasszony házában azonban Szindbád eltöri az üveglopót, és még azon az éjszakán megszökik. Hiszen a kisasszony csak olyan férfihoz mehet feleségül, akire nyugodtan rábízhatja a mostanában drága portékát...
Vissza