Télidő havazás előtt

Fülszöveg

Majdnem félszáz elbeszélés. Finnország különböző tájairól származó és részben ma is ott élő írók alkotása. S talán minden írói szándék nélkül - vagy ellenére? - egy-egy írás más és más táj, ember és élet tükörképét - vagy a valóság égi mását? - idézi fel, mintha a válogató 38 mozaikkockát gyűjtött volna össze, hogy befedje - vagy voltaképpen megvilágítsa? - velük a szépséges Suomi számunkra ismeretlen fehér foltjait.
Mintha mindmegannyi ősi és új hangszer - dob, síp, nádi hegedű-e? - vagy talán bölcső mellett, koporsó mellett jajgató énekhang szólalna meg harminckét író hangján, hogy megtöltse zengésével, nevetésével és zokogásával a könyv fehér-fekete lapjainak csöndjét.
Mit is mondanak ezek az írások, milyen üzenet van elrejtve a palackokban, amelyeket - a címzetteket nem ismerve - íróik útra bocsátottak közös világunk zavaros tengereinek hullámain? Vajon ugyanazt mondják-e el minden olvasónak, akihez eljut üzenetük? Vajon ugyanazt érti-e, hallja-e ki üzenetükből minden olvasó, amit küldője közölni akart?
A kérdésekre csak az olvasó tud válaszolni, aki most ezt a könyvet, a modern finn elbeszélők antológiáját kezében tartja, és megismerkedik huszonhét finn és öt finn-svéd író alkotásaival.
A kötet címadó elbeszélésének - Télidő havazás előtt - végén a háborúból hazatérő katona a befejező mondatokkal vall a törékeny béke, a törékeny remény első óráiban - szerelmesének és hazájának:
"És én, Kuusniemi, tisztában voltam azzal, hogy a szeretet ez iránt az ország iránt mindenért kárpótol, bocsánatossá teszi azokat a lépéseket is, amik ma egyértelműen hibásaknak tűnnek. És ahhoz, hogy helyrehozzuk őket, most megvan a jogunk." Vissza