Téli virrasztó

Fülszöveg

1946-ban születtem a Vas megyei Ikerváron, ahol Batthyány Lajos gróf nevelkedett. Kőszegen érettségiztem, majd a fővárosba kerültem. Először adminisztrátorként dolgoztam Újpesten, aztán anyagkiadó voltam Kőbányán. Nem nyűgözött le az óriásváros, csalódásom végpontján hazautaztam szülőfalumba. Az álmokból hűvös valóság lett. Rövidesen bevonultam katonának. Leszerelés után voltam műtős, tejkezelő, útépítő segédmunkás, művelődési ház igazgatója.
Költőként az Élet és Irodalom indított el 1975-ben Jánosy István előszavával. Jóval később jelentkeztem tehát, mint korosztályom képviselői. A prózai megnyilatkozásoktól idegenkedtem, nincs érzékem hézagpótló szövegek gyártásához. A kép-gondolat-zenén kiteljesedő szonett éppúgy szívbeli számomra, mint az emberi tartalmakat hordozó s a lényegi magot magába építő szabad vers.
Téli virrasztó:
Tábori Ottó elementáris költői tehetség, markánt, öntörvényű egyéniség. Gyönyörű, veretes magyar nyelve, képalkotó képzelete, olykor bizarr és túlfeszített képzettársításai önkéntelenül juttatják eszünkbe nagy földijét. Tábori Ottó abban is emlékeztet Berzsenyire, hogy csapongó fantáziáját megzabolázva azért megmarad a valóságos összefüggések talaján, tudja fegyelmezni áradó képzeletét, közelítve azt nagy elődje nemes klasszicizmusához. És ez olykor pompás, szinte robbanó feszültséget kölcsönöz verseinek, valami csak rá jellemző szuggesztivitást.
Ugyanakkor észre kell vennünk verseinek kalevalai játékosságát, zenei ritmusait, fölényes formatudását, pajzán-kópés báját, tündériségét - ez meg másik földijét idézi fel bennünk: Weöres Sándort. De azért mi sem áll távolabb Táboritól, mint az epigonság, másodlagosság; mindezek a sajátosságok erős egyéniségéből folynak olyan természetesen, mint ahogy a madár énekel. Falusi életének dantei természetközelsége kimeríthetetlen forrása képeinek, mozzanatainak - csakúgy, amint Bartóknál a Természet zenél.
Az az olvasó, aki élvezni szereti a verset - a szép verset -, sok örömét leli majd Tábori Ottó műveiben. Vissza