Téli szivárvány

Előszó

Dmitrij Mereskovszkij nevét egy regénytrilógia tette híressé európaszerte. Az a három hatalmas kor- és eszmetörténeti mű, melyet csak jobb szó híjján nevezünk regénynek, Julianus Apostata, Leonardo da Vinci és Nagy Péter személye köré megkomponálva a keresztény világ fejlődésének három legfontosabb, legjellegzetesebb korszakát rajzolta meg, Mereskovszkij filozófiájának szemüvegén át nézve.
Ez a filozófia, amelyet szociális felfogásnak és vallásos hitnek is nevezhetünk, mert mind a kettő egész teljességében bennefoglaltatik, át- meg átitatja Mereskovszkij kisebb tanulmányait is. Egyes kérdésekben változik néha az álláspontja, de a fődolgokban nézve minden irása egységes. És ez a filozófia, ez a szociális felfogás, ez a vallás - nevezzük, ahogy akarjuk - tartós értéket ád még napi aktuálitásu cikkeinek is: van bennük valami, amit a jövendő felépítésénél nem nélkülözhet az európai lélek.
Maga Mereskovszkij sokszor hangsúlyozza, hogy az orosz és a nyugateurópai ember közt áthidalhatatlan szakadék van: idegenek, nem érthetik meg egymást. És az orosz lélek legnagyobb képviselőinek mégis legfőbb ideálja, vallásos hite az, hogy Oroszország fogja a világot megváltani, szolgálván a többi népeket, hogy az igaz útra elvezesse őket.
Ez a hit félreismerhetetlenül munkálkodik Mereskovszkijban is. Ő is hajlamos a prófétaságra, mint Dosztojevszkij, mint Tolsztoj. Csakhogy ő nem a reakció prófétája, mint Dosztojevszkij; nem a passziv tűrésé, mint Tolsztoj, hanem a forradalomé. Vissza

Fülszöveg

A nagy orosz iró, akit kulturtörténeti regény trilógiája a legelső európai nagyságok sorába emelt, ebben a könyvében az uj Oroszország, a forradalmi és mégis vallásos Oroszország lelkét tárja föl előttünk.
Meresovszkij orosz, vallásos és forradalmár: megannyi jó ok arra, hogy tökéletes ellentétet, átgázolhatatlan szakadékot érezzen önmaga és Nyugateurópa közt. Nyugateurópa vallástalan, forradalmárai pedig - nyárspolgárok.
Páratlanul érdekes az a fejezet, amely Anatole France-ot és Jaurést mutatja be békés nyárspolgárok gyanánt. Kötetekben nem lehetne jobban megmagyarázni a nyugati és az orosz lélek különbségét.
Ha valamivel távolabbról veszi a tárgyát, - például a Napoleonról, I. Sándor cárról és Erzsébet cárnéról szóló tanulmányokban - bámulatba ejt az a finom intuició, amellyel egy idegen lélekbe át tud olvadni, hogy megértse és megértesse. "A megismerés: szeretet" - mondja egy helyen. És valóban, csak a szeretet teheti képessé az irót, a tudóst a megértésnek, a megismerésnek ilyen intenzitására.
Végtelen lelki gazdagodás Meresovszkij kötetének olvasása. Egész ismeretlen világot tár föl előttünk a szeretet éleslátásával és a tökéletes iróművész világos szavával. Vissza