Településtudományi közlemények 36.

Előszó

A hazai urbanisztika szemléletváltozásának szükségességéről

A kérdés felvetése
A magyarországi urbanizáció negyven éve szerves része az európai, ezen belül a szocialista országok városodási, városépítési folyamatának: osztozik annak eredményeivel, fogyatékosságaival. A gazdasági fejlődés 70-es évek végével lezárult extenzív szakasza gyorsított urbanizálódási folyamat előidézője volt. Jelentőssé vált a lakosság koncentrálódása, a városokba tömörülés folyamatának növekedése, melynek eredményeképpen városaink száma több mint kétszeresére emelkedett, részben új városok építésével és részben városalapítások révén. A városi hálózat struktúrájában is jelentős és alapjában véve kedvező változások mentek végbe: izmosodtak, teljesebbé váltak az országrészek, megyék fókuszait jelentő szubregionális központok; a városhálózatunk gerincét képviselő középvárosok nagyobbik részében a lakosszám megkétszereződött, központi szerepkörük erőteljesen növekedett; az ipar egyenletesebben térítődik a városhálózatban, és ezzel fejlődésnek indultak a kisvárosok és nagyközségek; új, tervszerűen és komplexen épülő ipari városok jöttek létre; kialakultak az országos jelentőségű rekreációs területek és ezeken belül az üdülővárosok és üdülőközségek egész sora.
E nagyarányú fejlődés ellenére a településhálózat egészében a történelem során létrejött feszültségek teljesen nem számolódtak fel, részben pedig újabbak jelentkeztek. A kisvárosok és községek fejlődése, valamint lakosságuk életkörülményeinek minősége nagymértékben differenciálódott; részben a városias fejlődés, részben a stagnálás, sőt visszafejlődés irányába. Még százezrek élnek külterületen, részben tanyákon, részben mezőgazdasági üzemi majorokban, noha számuk a felére csökkent. Kereken másfélmillió ember ingázik naponta, kétszázezer hetente. Jelentős az országos és a városi-községi infrastruktúra elmaradása, fejlesztésének üteme nincs szinkronban az országban végbemenő társadalmi-gazdasági fejlődéssel, változásokkal. Ez vonatkozik a szociális infrastruktúrára (pl. a lakásállomány fejlesztésére) és a műszaki infrastruktúrára egyaránt (szétnyíló közműolló, a közúti hálózat nem képes levezetni a növekvő gépjárműparkra épülő országos és helyi közlekedést, a telefonhálózat kiépítetlensége stb.). Ma már ez a helyzet a gazdasági fejlődés, a társadalmi előrehaladás gátjává vált. A környezetszennyeződés nem csökken, sőt a mezőgazdaság kemizálása, az ipari ártalmak, a gépjárműpark növekedése és elöregedése stb. révén növekszik. Vissza