Településtudományi közlemények 14.

Előszó

Részlet a könyvből:

A külterületi lakotthelyek vizsgálatának településhálózati vonatkozásai

A külterületi népesség és a külterületi lakotthelyek szerepe településhálózatunkban kevéssé ismert, pedig ez a probléma az utóbbi időkben településhálózatunk fejlesztésének kérdéseivel kapcsolatban meglehetősen az érdeklődés előterébe került. Ennek egyik oka az, hogy a vonatkozó adatoknak a községhatáron belüli elhelyezése, részletes, a valódi topográfiai helyzetnek megfelelő feltérképezése szinte lehetetlen. Másik oka az, hogy a külterületi lakotthelyek fogalma településileg csak egy szempontból és csak negatíve van definiálva. E definició szerint sajátos ismérvük az, hogy nem tartoznak a belterülethez. Hogy azonban ez a tisztán a viszonylagos elhelyezkedésen alapuló negatív ítélet milyen települési viszonyokat, tényeket takar, azt legfeljebb nagy vonásokban lehet csak kielemezni, hiszen a területi alapon kialakított népszámlálási körzetek települési szempontból gyakran rendkívül heterogén jellegű egységeket foglalnak össze.
A hazai települési viszonyok ismerete szempontjából nagy haladást jelentett, hogy a század első évtizedétől kezdve a népszámlálási kiadványok a bel- és külterületi népesség megkülönböztetése révén nagyvonalú tájékoztatást adtak a községek és városok lakosságának az igazgatási területeken való elhelyezkedéséről. Így meg lehet tudni, hogy a település népessége egyetlen zárt csoportot képez-e, vagy elhelyezkedése különböző mértékben szórványos jellegű. Az akkori társadalmi-gazdasági körülmények között az ilyen jellegű tájékoztatáson túlmenő igények nemigen merülhettek fel, hiszen a külterületi lakotthelyek külön világot képeztek, amelynek fejlődése egy-egy város vagy nagybirtok »magánügye« volt, az államot inkább csak rendészeti szempontból érdekelte. Vissza