Előszó
Egy nemzet, egy ország, vagy csak egy történeti korszak históriáját hitelesen megírni - ez szinte minden történész kimondott-kimondatlan vágya, hiszen a szakmai elismerést a nagy, szintetizáló,...
Tovább
Előszó
Egy nemzet, egy ország, vagy csak egy történeti korszak históriáját hitelesen megírni - ez szinte minden történész kimondott-kimondatlan vágya, hiszen a szakmai elismerést a nagy, szintetizáló, összegző munkák hozhatják meg számukra. Természetesen egy ilyen mű megírásának komoly előfeltételei vannak. Korszakokon átnyúlva meg kell ismerni az adott forrásanyagot-vagy legalább annak jelentősebb részét át kell tekinteni a részterületek fejlődését, gazdasági, társadalmi, politikatörténeti jelenségeket kell modellálni. A legfontosabb módszer talán az elvonatkoztatás, felülemelkedés a kézzelfogható és dokumentálható valóságtól - rendszerben kell gondolkodni, és rendszerben kell írni. Olyan ez, mint amikor repülőgépről figyeljük a tájat. Látjuk az egészet, de alig tudunk bepillantani a finom részletekbe, amelyekről azonban tudjuk, hogy vannak, s többnyire ismerjük is őket.
Az összefoglaló munkák azonban csak, és kizárólag akkor születhetnek meg, ha megírták már azon résztanulmányokat, helytörténeti munkákat, amelyek hitelessé, megalapozottá teszik azokat. Amelyekre a szintetizálás szándékával közelítő történész építheti a házat. Alapok nélkül igényes munkák nem születhetnek. A helytörténész tehát nem repülőgépről szemléli a tájat, hanem gyalogosan rója a kilométereket, bepillant a bokrok alá, s számba veszi az ott rejtőzködő kincseket, amelyek olykor haszontalan kacatoknak is tűnhetnek, de mivel ott lapulnak, minden bizonnyal értelme van/volt létezésüknek. Ő az, aki megtalálja és „összerakja" a múlt szétmálló mozaikkockáit, hogy ezekből „képet" lehessen alkotni. Időigényes, nem látványos és hálátlan feladat ez. A történettudomány talán mostanság kezdi csak értékének megfelelően kezelni a helytörténetírást, s elismerni és megbecsülni annak színvonalas művelőit.
Szerencsésnek mondhatja magát az a régió, amelynek olyan kitartó, a múltat a legapróbb részleteiben feltárni és bemutatni akaró kutatója van, mint Kocsis Antal. „Bácsország", a történeti Bács-Bodrog vármegye szülötteként szakmai kihívásnak és morális kötelességnek tekintette és tekinti, hogy kutassa és bemutassa azt a történelmet, amelyet az egymást követő évszázadok viharai vastag porrétegekkel fedtek már be. Mert való igaz, a Bácska és vidéke minden régiónál többször érezhette meg a történelem pusztító erejét. Dúlások és viharok között kellett az itt élőknek életet lehelniük a tájba, kultúrát s hitet tartani. Kocsis Antal ezeket az embert próbáló erőfeszítéseket nyomozza s tárja a történelem iránt fokozottan fogékony és érdeklődő olvasók elé. Hiszen ez a múlt az, ami megtart, biztonságot s értelmet ad az életnek, a munkának, olykor a szenvedésnek. Ez biztosít folytonosságot generációk között, s a megismert história kovásza erősíti az önbecsülést is.
Vissza