Előszó
Ez a könyv a településszintű közösségi munka, a közösségszervezés, -fejlesztés első hazai törekvéseiből ad példákat, elemzést, szemléleti és módszertani alapot. A közösségfejlesztés (community development) vagy közösségszervezés (community organization) települések társadalmi fejlesztését jelenti egy bátorító, informáló, kapcsolatszervező munka segítségével létrejövő önszervező közösségi hálózat által. Szándékunk szerint munkánk elsősorban nem tételes tanításra való, hanem a közösségi munkához szükséges szerves viszony, gondolkodásmód, magatartás érlelésére.
Előzmények
Pályánk kezdete óta (az pedig még a '60-as évek közepére-végére tevődik) a közösségiség és az önszerveződés történelmünk során sokáig egymás ellen feszülő fogalompárja vezérli emberi és szakmai cselekedeteinket. A '60-as évek új keletű társadalmi közösségisége még nagyszerűen táplálta fiatal, egészséges életérzésünket: megmutatni a magunk erejét és a velünk hasonszőrűekkel együtt hasznosat alkotni mindannyiunk örömére. Mozgalmat akartunk létrehozni, de a szónak nem politikai, hanem az egész társadalmat átható szervezett munka értelmében.
1970. Budapesti Műszaki Egyetem: önszervezőköri mozgalom. A tanév elején egy száznál több érdeklődési lehetőséget tartalmazó listát ajánlottunk az egyetemisták figyelmébe azzal, hogy ha azonos témára legalább öt érdeklődő jelentkezik, tanulási-szórakozási (közösségi) tevékenységüket tematikával, szakemberekkel, bibliográfiával, technikai lehetőségekkel segítjük. És abban az évben 80 önszervező csoport kezdte meg működését. A tanulóköröknek ugyanakkor azt ajánlottuk, hogy öntevékenyen szervezzék kulturális életüket, s mi tanáccsal, információkkal és a ránk háruló technikai feladatok lebonyolításával segítjük őket. Információs tezaurusz létrehozásán kezdtünk el dolgozni, hogy az információkhoz bárki hozzáférhessen - ez idő tájt e rendszert még több okból nem tudtuk kiépíteni, pl. számítógép híján, de az akkori elképzelés éppen napjainkra válik realitássá. Közösen építettünk színházat, klubot, ahol bemutattuk saját magunk és mások gondolatait, alkotásait, gyakran nagy vihart váltva ki (pl. 1970-ben az avantgárd képzőművész csoport háromnapos kiállítása). S bár '72-től fokozatosan megsűrűsödött az egyetemi politikai légkör körülöttünk, kirobbantottuk a MŰVESE nevű, több hónapon keresztül játszható „nagy népi játékot". Versenyezzenek a karok: kommunikáljanak egymással és a centrummal a kollégiumok, oldjanak meg vicces és derűsen szép, komoly feladatokat, végezzenek önkéntes (akkor így mondtuk: társadalmi) munkát, próbálják ki szakmájuk lehetőségeit, magukat, ismerjék meg az egyetemen túli világot; alkossanak és vállaljanak felelősséget. A kunszentmiklósi művelődési ház felújításáról és az ott hónapokig folyó tömegmunkáról beszélünk, amely az építkezés megszervezésétől, kivitelezésétől a város marginális helyzetű ifjúságával való foglalkozásig terjedt. „Egyetemisták a közművelődésért" mozgalom. Ám az egyetemi hatalom - csakúgy, mint az országos - félt minden önszerveződéstől. Állandóan aggódott (ma már tudjuk, hogy nem a szocializmust, hanem egzisztenciáját féltette: mi lesz, ha nem tud rendet tartani a saját háza táján?), dorgált, szidott, s végül ellehetetlenítette a fejlődést.
Vissza