Telemaknak, az Ulisses fiának csudálatos történetei

Fülszöveg

A XVIII. század egyik legnépszerűbb könyvét tartja kezében az olvasó. A francia Fénelon püspök erkölcsi-politikai tanregényéért egyformán lelkesedtek annak idején a konzervatív körök, a felvilágosodás hívei, de még a forradalmárok is. Fénelon ugyanis a homéroszi mondakörből választott téma ürügyén saját korának bírálatát írta meg, nem kímélve az utalkodót, XIV. Lajost és közvetlen környezetét sem. A történet Odüsszeusz fiának, az apját kereső Télemakhosznak kalandjait meséli el. Télemakhosz hűséges tanítójával, nevelőjével és tanácsadójával, Mentórral járja be kalandos útját; gyakran kerül háborúskodásba, életveszélybe, még rabságba is, mí visszaérkezik hazájába. Idegen országokkal és népekkel, államberendezkedésekkel és szokásokkal ismerkedik; zsarnokokkal és jóságos uralkodókkal, államférfiakkal és egyszerű emberekkel kerül kapcsolatba. Élményeit megbeszéli Mentórral, levonja a tanulságokat - Fénelon görög környezetbe transzpornált nézeteit uralkodókról, államformákról, filozófiáról és vallásról.
A regényt nem csupán politikai-erkölcsi mondanivalójáért kedvelték a korabeli olvasók, hanem stílusának természetességéért, eleganciájáért és bájáért. A könyv egész Európában elterjedt, sok nyelvre lefordították. Magyarországon elsőként II. Rákóczi Ferenc foglalkozott megismertetésének gondolatával, de szándékát csak a század közepén valósították meg. A regény harmadik magyar fordítója Domokos Lajos, a magyar nyelv kérdéseivel is foglalkozó debreceni főbíró. 1782 és 1802 között készült fordítása mindmáig kéziratban volt csak, ez a betűkív kiadás az első nyomtatásban való megjelenése. Vissza