Teleki Blanka grófnő Golgothája

Előszó

Boldogult édesatyám gyönge növésű, vézna gyerkőc volt még, amikor Kossuth katonájának, honvédnek felcsapott. A világosi fegyverletétel után Haynau brigantijai büntetésből 12 évig tartó katonai szolgálatra sorozták be a császári armádiába.
Bakaélete a pesti Neugebäudeben kezdődött, s folytatódott aMonarchia összes katonai állomásain. Kín és pokol volt az élete e 12 év alatt. Osztrák, de főleg cseh fellebbvalói Kossuthhundnak, avagy kossuth schweinnak hivták. A "rebell" jelző már becéző titulusnak számított. Jó szót sohasem kapott.
Hatvan év telt el azóta, hogy mint gyermek az esti órákban nagy áhitattal hallgattam édesatyám katonai élményeit. Jámbor eszemmel sokszor fel nem tudtam fogni s bevallom bűnömet, el sem akartam hinni, hogy emberekkel oly brutalitásokat lehessen elkövetni, mint amilyenben az osztrák hadseregbe besorozott magyar honvédnek részük volt.
Sokat beszélt édesatyám Teleki Blanka grófnőről, aki a Neugebäude legförtelmesebb cellájában raboskodott.
Pedig áldott jólelkű nő volt, - tette hozzá - mély részvéttel. Minden hét szombatján egy uri formáju ember jelent meg a laktanyában, aki titokban egy csomó szivart, süteményt snéhány hatost nyomott a volt honvédfiúk markába.
Közel másfél évig tartott ez az ajándékosztás, a nélkül, hogy sejtelmünk lett volna arról, kicsoda is a mi mecenásunk?
Egyszer csak hire futott a laktanyában, hogy a grófnőt éjjel átszállítják a kufsteini várba. Emberünk aznap is megjelent, - folytatta édes atyám - s kiosztotta köztünk az ajándékokat. Ez egyszer 10 szivart s 2 forint készpénzt kaptunk. Szemünk felragyogott a boldogságtól. De örömünk hamar búra változott át. A titokzatos ember, akiről sohasem tudtuk meg, hogy ki volt fülünkbe súgta: a ti jóltevőtöket ma várfogságra viszik. Vissza