Telcs Ede és tanítványai

Előszó

A Magyar Nemzeti Galéria „Telcs és tanítványai" című kiállítása Telcs Ede személyében olyan mesternek kíván emléket állítani, aki egymaga egész érmészgenerációt nevelt fel, mint azt tanítványainak népes csoportja is bizonyítja.
Telcs művészi fellépésekor, a milleneum körüli években, Európa-szerte újjá alakulóban volt az éremművészet. Az európai éremművészet újjászületik, a modern magyar éremművészet megszületik ezekben az esztendőkben, a századforduló évtizedeiben. Egy nagyjelentőségű, új stílusirányzat kezdi akkortájt bontogatni a szárnyait az egész világon, a szecesszió, ami különös figyelemmel fordult az iparművészet, általában a „mívességek" és így az éremművészet, az „éremmívesség" felé is. Nálunk azonban ennek a művészeti területnek egészen 1927-ig nem volt hivatalos oktatója, az Iparművészeti Iskolában nem tanítottak érmészetet.
Beck. Ö. Fülöp és Teles, akik nagyjából egyidőben kezdenek a milleneum körüli években érmeket mintázni, két különböző úton indulnak el, de mindketten csalhatatlanul megérzik egy megújuló műfajnak és az új művészeti törekvéseknek vonzását.
Beck Párizsban tanul a kiváló francia éremművésznél, F. H. Ponscarme-nál, onnan hozza magával az érmészet művészeti instrukcióit. Fellépésétől kezdve az éremművészet egyik legjelentősebb egyéniségévé válik, ő azonban nem volt pedagógiai talentum, iskola nem alakult ki körülötte.
Telcs elsőrendű művészeti képzést kap a bécsi Akadémián, de kifejezetten érmészetet nem tanul. Hellmer és Zumbusch, tanítómesterei, akik Bécsben első művészeti próbálkozásait irányítják, a monumentálplasztika művelői. Élettörténetében azonban sorra fellelhetők azok a momentumok, amik először felkeltik, majd később kifejlesztik és ébrentartják a kisplasztikának e speciális területe iránti érdeklődését. A gimnáziumban gyenge tanuló, a történelmet azonban nagyon szereti és jólelkű történelemtanárához is meleg kapcsolat fűzi. A történelem iránti vonzódás kelti fel érdeklődését az antik pénzérmék iránt, sőt már mint kisdiáknak csinos régi pénz gyűjteménye van. Nyilván ez a gyermekkori emlékgóc az, ami a századforduló éveiben a fiatal művész érdeklődését az éremmintázás felé fordítja. Először csak saját kedvtelésére készít érmeket, önéletrajzában azonban megemlíti, hogy a milleneumi kiállításra beadott művei között egykét plakett is szerepelt. 1904 körül már egy sereg szép érmet készít, Vizmai Lukácsról (1903), Falk Miksáról (1904), Thaly Kálmánról (1904), Andrássy Gyuláról (1906). 1905-ben a megalakuló „Éremkedvelők Egyesülete" gr. Teleki Sándor elnök mellett Telcs Edét választja meg alelnöknek. Ebben az időben már a saját műtermében dolgozik, s a fiatal, harmincas éveinek elején lévő művész egy-kettőre a magyar szobrászművész gárda élvonalába kerül. Az éremművészet szeretete továbbra is kísérője marad alkotótevékenységének. 1910-ben Brüsszelben nemzetközi éremkiállításon vesz részt. Vissza