Tejtermékből télen-nyáron

Előszó

A régi római és alexandriai költők a tejet az "istenek italának" nevezték. Valóban, a tej az emberiség legősibb tápláléka, ezt bizonyítják a nomád életet élő pásztoroktól reánk maradt tejgazdasági eszközök. A tejkultusz nyomára bukkantak a babilóniai ásatások során: egy kiásott épületbmaradvány falán levő dombormű teheneket fejő férfiakat és nőket ábrázol. Az ókori irodalomban is olvashatunk a tejfelhasználásról: Homeros például az Odysseiában leírja, miként készítettek édes tejből oltóanyaggal sajtot, savóját fonott kosarakban csurgatva le.
A krónikások feljegyezték, hogy a X-XIII. században Németországban luxusnak számított a vajkészítés, mivel a sajtot teljes tejből kellett készíteni. Tilalmi törvény védte a tej minőségét, és csak ún. "Butternbrief", azaz vajmenlevél birtokában volt szabad vajat köpülni. Még a múlt században is nagy volt a keletje a tőgyből árult tejnek, amikor a piacokon a vevő előtt fejték a tehenekből, kecskékből a tejet, úgy árulták.
Őseink tehát felismerték a tej hasznosságát, amit a XX. század kutatói tudományosan is kimutattak: a szervezet számára oly fontos A, B1, B2, D, E stb. vitaminokat, emellett ásványi sókat, aminosavakat, állati fehérjéket tartalmaz. Érdemes nemcsak reggelire, vacsorára tejet, tejeskávét, kakaót inni, de a főzés során is mind több tejet, tejterméket felhasználni. Nemcsak ételeink értékét, de ízét, zamatát is javítja, legyen az leves, pecsenye, sütemény vagy desszert.
Vissza