Magyar hokilegendák

Előszó

Úgy vagyok a könyvírással, mint az a katona, aki másodszor ugrik ejtőernyővel. Úgy tartják ugyanis, hogy nem az elsőtől szokás félni, hanem a másodiktól, hiszen akkor már tudhatjuk, miről is van szó... Kovács Attila szerzőtársammal másodszor írunk a magyar jégkorongról. Új könyvünk, a Magyar hokilegendák készítésénél egyértelműen az volt a legnehezebb, hogy kiválasszuk, ki mindenki szerepeljen benne sportágunk nagyságai közül. A híres kosárlabdázó, Michael Jordan mondta egyszer: „Nem mondhatom, hogy én vagyok a legjobb kosárlabdázó, mert nem játszottam a hírességek csarnokának minden tagjával..." Mi sem tudjuk kétséget kizáróan és hiánytalanul felsorolni, megmondani, kik voltak a magyar jégkorongsport legkiemelkedőbb alakjai. Nem is valamilyen helyezési sorrend felállítása volt a cél. Olyan nagyságokat kértünk fel életük és pályafutásuk felidézésére, akik véleményünk szerint elévülhetetlenül sokat tettek a magyar jégkorongért, és tevékenységükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a jégkorong mára ilyen sikeressé váljon hazánkban. A könyv terjedelme kényszerű határokat szabott számunkra, így sok olyan kiváló sporttársunk nem tudott bekerülni, akiket pedig megilletne egy-egy önálló fejezet. Úgy gondoljuk, hogy a magyar halhatatlanok, legendák megérdemlik ugyanazt a törődést, amelyet mostanában a sikeres jégkorong-válogatott tagjai kapnak. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a gyönyörű sikerek nem következhettek volna be azon játékosok és vezetők nélkül, akik a múltban oly sokat tettek ezért a kiváló sportágért. Vissza