Tehetségfejlesztő Műhely 2.

Előszó

Részlet:
"Ígéretünkhöz híven 1993-ban is kezébe adjuk pedagógus kollégáinknak a Fővárosi Tehetségfejlesztő Műhely második kötetét.
Kedves Olvasónk, engedje meg, hogy - előszó helyett - beszámoljunk, mit végzett munkacsoportunk a tanévben, s ebből mi az, amit e kiadványban közreadunk. A második kötet megjelentetésével változatlanul az a célunk, hogy a gyakorló tanítóknak, tanároknak nyújtsunk segítséget ahhoz, hogy az iskolában a Jánosok, Dórák vagy Attilák közül ki tudják választani, kik a legtehetségesebbek, akik mellé a pedagógus mentorként áll, akiknek a legnagyobb szüksége van arra, hogy aktív érdeklődését a legváltozatosabb metodikával, a legnagyszerűbb programokkal kielégítsük.
Munkacsoportunk úgy véli, bár hasznosak a tehetséggondozással foglalkozó monumentális konferenciák, fórumok - rendeztünk is ilyet de munkánk lényege a konkrét fejlesztésben segítséget nyújtani diáknak, tanárnak egyaránt. Ezért állt idén kutatómunkánk középpontjában az esettanulmányok készítése. A csoport tagjai saját és pedagógus ismerőseik gyakorlatában kerestek olyan fiatalokat, akik 5-10 éve az alap- vagy középfokú képzésben tehetségesnek tűntek, de esetenként nehezen taníthatók, fegyelmezhetők voltak a pedagógus számára, áz osztályteremben problémát jelentettek. E diákok után indultunk, írtuk
le egyéniségük, pályájuk alakulását, életútjukat. Interjút folytattunk a ma ifjúvá, felnőtté vált egykori kisdiákkal, szüleivel, iskolájával." Vissza