Vázlatok a zenei írás-olvasás tanításához I.

Előszó

Amióta a zenei írás-olvasás része az iskolai zenei nevelésnek, azóta kísérletezik minden egyes jó pedagógus a legeredményesebb módszeres fogások alkalmazásával, hogy a zenei írástudást elősegítse. De nemcsak a kívánt szint elérése a fontos, hiszen azt többé-kevésbé kötelező erővel előírja a tanterv és utasítás szövege, hanem legalább olyan nagy fontossággal bír a cél eléréséhez vezető út akadálymentes, könnyű, élvezetes bejárása.
Zenét a gyermekeknek sokféleképpen lehet tanítani. Mióta a tömegkommunikáció előnyeit élvezzük, könnyen nyomon tudjuk követni, hogy hol, merre a világban hogyan tanítanak zenét az iskolákban, hogyan dolgoznak a zenepedagógusok, mik az eredményeik, gondjaik, terveik, könyveik, módszereik, kísérleteik, és még folytathatnánk a sort. Az utóbbi 10 évben mi magunk, a magyar zenei nevelés "kivitelezői" nemzetközileg meglehetősen reflektorfénybe kerültünk. Többször elmondtuk, leírtuk, hogy ez a hírnév nemcsak dicsőséges számunkra, hanem sokkal inkább kötelez minket. S éppen az említett tömegkommunikáció adottságai miatt itthoni munkánk semmiképpen nem belterjes már, hanem az egyes tantermekből az ország tágabb és a világ még tágabb közössége felé kisugárzó. Akár így is fogalmazhatnánk: ma már hazánkban senki sem taníthat zenét egyetlen iskolában sem, ami ne szolgálnak példaképpen. A kiindulópont ez lehetnek. E reális követelménytől azonban még ma távol állunk. Vissza