Tegnapok és holnapok árján

Fülszöveg

Az Ady-centenáriuma megjelent tanulmánykötet négy témakörhöz kapcsolódik. A kötet élén álló írások középpontjában Ady politikai-világnézeti állásfoglalásainak vizsgálata áll. Kimerítő választ kapunk ennek során például olyan kérdésekre, mint Ady Monarchia-képének alakulása a pályakezdés éveitől a világháború alatti időkig vagy Ady és a szociáldemokrácia viszonya 1897 és 1906 között (Királyi István, illetve Erényi Tibor tollából). A kötet következő egysége az Ady-életmű különböző, eddig jórészt kevéssé tárgyalt kérdéseit érinti, mint amilyen Ady költészetének nyelvi rétegei, Ady és a színház művészete, Ady novelláinak világa (Kovalovszky Miklós, Székely György és Czére Béla dolgozatai) stb. Két tanulmány, Schweitzer Pálé és Baróti Dezsőé, módszertani szempontból is említést érdemel. Az előbbi Ady kötetnyitó verseinek beható elemzése alapján von le Ady művészi önszemléletének változására nézve figyelemreméltó tanulságokat, az utóbbi a víz motívumhálózatának Ady költészetében betöltött funkcióját vizsgálva teszi árnyaltabbá az Ady-líráról meglevő képünket. Jelentős teret kapott a kötetben az Ady halála utáni Ady-értékelések tárgyalása. Elemzést olvashatunk többek között Kosztolányi Ady-képéről, hirhedtté vált 1929-es Különvéleményéről, illetve a Tollvitáról (Kiss Ferenc írása) s M. Pásztor József dolgozatában Ady eszméinek térhódításáról az ellenforradalmi Magyarországon. A kötetet három olyan tanulmány zárja, amely Ady s a képző-, illetve fotóművészet kapcsolatának kérdésköréből meríti tárgyát. Köztük hézagpótló munkának tekinthető E. Csorba Csilla valamennyi Ady-fotót számbavevő s különböző szempontok szerint részletesen leíró fényképikonográfiája. Vissza