Tegnapok és holnapok árján

Előszó

KIRÁLY ISTVÁN ADY ÉS A MONARCHIA
A monarchikus nacionalizmus
Történelmi szemléletünk bizonyos mérvű egyoldalúsága, hogy a magyar nacionalizmus útját tárgyalva többnyire csak az antihabsburgiánus, kuruc-kodó nacionalizmus jelenségeiről esik szó: szem elől vétődik, hogy az uralkodó formája mégsem ez volt az 1867-et követő évtizedek nacionalizmusának, hanem a Habsburg-uralom elismerésével s tényével összeforrt: az ún. monarchikus nacionalizmus. Kemény Zsigmondtól kezdve Tisza Kálmánon át Tisza Istvánig ez határozta meg a magyar politikai közgondolkodást: a magyar birodalmi gondolat fő megjelenési formája ez volt.
Az a felismerés rejlett e mögött a nacionalizmus mögött, hogy mind a magyar, mind az osztrák-német uralkodó osztály gyenge volt már ekkor — a XIX. század második felében — önmagában ahhoz, hogy hódító, birodalmi politikát folytasson, s így a kettő szövetsége — kiegyezése — tette csak lehetővé a birodalmi elv érvényesítését: az elnyomott nemzetiségek fölötti uralom továbbvitelét. Ahogy Kemény Zsigmond rögtön 1849 bukása után megfogalmazta: „valamint Magyarország Ausztria nélkül fel nem állhat, úgy Ausztria Magyarország bizonyos mértékű közjogi önállósága nélkül nem fejlődhetik ki".i Hiszen — mint írta — „a dolgok megmásíthatatlan természeténél fogva életkelléke fennállhatásunknak" az osztrák „nagyhatalmassághoz" való tartozás: az „európai destruktív irányok megrohanása" ellen (s itt a szocializmus mellett elsősorban a nemzeti törekvésekre gondolt) ez lehet csupán számunkra menedék.^ Másfelől viszont azt is hangsúlyozta: „Ausztria európai hivatásának egyik legfontosabb része — mely a keleti viszonyok felett gyakor-landó befolyásból áll — tartósan csak a magyar elem s a magyar politikai nemzetiség fejlesztése alapján vétethetik igénybe".^ Rögtön a kezdet kezdetén látta már Kemény a közös érdekeket. Látta, hogy kiegyezést kíván nemcsak az európai realitás, nemcsak az adott társadalmi szerkezet megóvásának kívánalma, de nem utolsósorban a megőrizni akart birodalmi eszme, a többnyire szláv eredetű nemzetiségek fölötti uralom.
Természetszerűleg volt ennek a kiegyezéses, monarchikus nemzettudatnak védekező, pozitív oldala is. A kiegyezés mögött ott hatott a szándék, mit Lenin hangsúlyozott: a nemzeti függetlenség biztosításának vágya „a kapzsibb és erősebb szomszédok" ellen.'' Védekezést is jelentett ez a hatalom — főleg eleinte; védekezést: a megszülető német birodalom és mindenekelőtt a cári Oroszország hódító törekvései ellen. De ez a pozitív, védekező jelleg mind-
' Kemény Zsigmond: összes müvei. 12. köt. Bp., 1908. 328. 1.
' I. m. 203. 1.
' I. m. 361. 1.
' Lenin: összes művei. 25. köt. Bp., 1970. 269. 1, Vissza

Fülszöveg

Az Ady-centenáriuma megjelent tanulmánykötet négy témakörhöz kapcsolódik. A kötet élén álló írások középpontjában Ady politikai-világnézeti állásfoglalásainak vizsgálata áll. Kimerítő választ kapunk ennek során például olyan kérdésekre, mint Ady Monarchia-képének alakulása a pályakezdés éveitől a világháború alatti időkig vagy Ady és a szociáldemokrácia viszonya 1897 és 1906 között (Királyi István, illetve Erényi Tibor tollából). A kötet következő egysége az Ady-életmű különböző, eddig jórészt kevéssé tárgyalt kérdéseit érinti, mint amilyen Ady költészetének nyelvi rétegei, Ady és a színház művészete, Ady novelláinak világa (Kovalovszky Miklós, Székely György és Czére Béla dolgozatai) stb. Két tanulmány, Schweitzer Pálé és Baróti Dezsőé, módszertani szempontból is említést érdemel. Az előbbi Ady kötetnyitó verseinek beható elemzése alapján von le Ady művészi önszemléletének változására nézve figyelemreméltó tanulságokat, az utóbbi a víz motívumhálózatának Ady költészetében betöltött funkcióját vizsgálva teszi árnyaltabbá az Ady-líráról meglevő képünket. Jelentős teret kapott a kötetben az Ady halála utáni Ady-értékelések tárgyalása. Elemzést olvashatunk többek között Kosztolányi Ady-képéről, hirhedtté vált 1929-es Különvéleményéről, illetve a Tollvitáról (Kiss Ferenc írása) s M. Pásztor József dolgozatában Ady eszméinek térhódításáról az ellenforradalmi Magyarországon. A kötetet három olyan tanulmány zárja, amely Ady s a képző-, illetve fotóművészet kapcsolatának kérdésköréből meríti tárgyát. Köztük hézagpótló munkának tekinthető E. Csorba Csilla valamennyi Ady-fotót számbavevő s különböző szempontok szerint részletesen leíró fényképikonográfiája. Vissza